Idézetek az egyéniségről
"Önálló élet reménye nélkül élni" annak, aki szerette, megszokta és jól használta az önállóságát - több, mint változás. Legnemesebb tulajdonságainkat kell előhívni magunkból, hogy el tudjuk fogadni ezt az élethelyzetet.
Minden ember egy másik csillag. Sőt, egy másik naprendszer. Nincs olyan csillagközi utazás, amellyel fölfedezhetnéd a másik embert. Érezni a bőrével, hallani a fülével, nézni a szemével lehetetlen, mert ő egészen mást érez és hall és lát, mint te. Minden más benne. Hiába a barátod. Hiába a szerelmed.
Az ember legyen a saját életének a hősnője!
Az ember még gyerekkorban kreatív, Aztán kiöli belőle minden, mit a világ betanít.
Amíg élünk, mindegyikünkben van valami egyedi. Annyi az egész, hogy van, akiben rögtön feltűnik, és van, akiben nehezebb meglátni.
Lábtörlő alatt lapul a kulcs, Rajta állunk koszos cipővel. Otthonról hozott tulajdonság, Hogy derekunk nem hajlik kellőképpen.
Aminek éltem, amiért lángoltam: ragaszkodom ahhoz most is. Nem tagadok le semmit belőle. A régi vagyok s leszek szemem behunyásáig.
Mindent odaadhatok érted. A pénzemet, az időmet, a büszkeségemet. Gyakran még az örömömet is. Sokat szenvedhetek miattad. Egyet nem adhatok oda: az önérzetemet. Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az út végéig.
Minél rosszabb a helyzete, annál inkább kiviláglik, mennyire jó ember valaki. A szenvedés nemesít!
Én meg merem mondani, ha tetszik valami. Nem vagyok sznob, aki először fellapozza az irodalmi lexikont, s csak azután tapsol!
Senkiként születtem, valakivé váltam, Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam! Szellővel szálltam, a grund betonján éltem, Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem.
Örökösen mozgásban vagyunk, időben és térben, kamaszokból felnőttek leszünk, fiatalokból középkorúak és így tovább, s ha nem akarjuk, hogy atomjaira essen a személyiségünk, valamiképpen a múltunkat integrálni kell a változásba, mondjuk, nem köphetünk rá úgy, mintha nem lett volna.
Az embernek nem bátornak vagy gyávának kell lennie, hanem mindenekfelett tisztességesnek.
Félünk megállapítani, hogy mások vagyunk. Elkerüljük, elfojtjuk. Mindeközben nem igazán gyakoroljuk a másik különbözőségének befogadását sem.
Az iskolai konfliktusokban mindig az húzza a rövidebbet, aki más, mint a többi.
Facebook
Pinterest