Idézetek az egyéniségről
Jó, hogy az lehetek, aki valójában is vagyok. Nem változtam egy kicsit sem, és jobb lesz, ha senki sem várja tőlem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok.
Elege lett abból, hogy ő is csak egy termék. Úgy érezte, eljött végre a perc, hogy megismerjék.
Minden egyes graffiti azt jelképezi, hogy senki sem mondhatja meg, mit csinálj, a magad erejéből boldogulsz, és úgy változtatod meg a várost, ahogyan neked tetszik.
Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd.
Egy embernek egyféle rangja van csak, a jelleme.
Ha valaki az emberek tetszését keresi, (...) döntésképtelenné válhat. Az ilyen ember folyton mások elismerését keresi, és amikor döntést hoz, soha nem a saját szívét követi. Elég szomorú, mennyire függünk más emberek elismerésétől és elfogadásától. Ha azért élünk, hogy mások tetszését elnyerjük, végül sosem lesz lehetőségünk a saját életünket élni. Azzal, hogy nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem amit mások akarnak, egyszerűen megengedjük nekik, hogy rajtunk keresztül éljenek.
Ők azért nevetnek rajtam, mert más vagyok. Én azért nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok.
Nem kertelek: Nem leszel se boldog, se elégedett magaddal, ha letérsz az útról és a ki nem taposott irányba mész. Egyedül leszel. Látod a sok embert. Ők is látnak téged, de a távolság és a meg nem értettség mindkettőtöket zavarba ejt.
A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az, amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva.
Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek a konformista nyomásoknak. Ha nem hódol be, annak van egy komoly rizikója, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja, nincs semmi különbség. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.
Maga azt kiáltja nekem: "Legyen olyan, mint én; gondoljon, érezzen, beszéljen úgy, mint én." De én nem tudok, kedves. Én olyan vagyok, amilyen vagyok. Olyannak kell elfogadni, amilyennek az Isten teremtett, mert magának is úgy adtam magam, amit én nem bántam meg, nem is akarom visszavenni magamat, mert maga a legdrágább nekem minden emberi lény közül, akit ismerek.
Az emberek ne tanuljanak egymástól. Minden egyéniség fejlessze a legmagasabb szintre saját képességeit, és ne próbálja valaki más képességeit utánozni.
Az a baj ugye, hogy az egyformák közé nem illesz, Fejed egy kicsit kiáll. Erről nem tehetsz. Hogy lenyessék, ahhoz már nincs bennük mersz.
Ahogy az agár, vizsla, pincs, kuvasz, Komondor, uszkár, kopó és szelindek Mind kutya névre hallgat; de a rangsor Gyorsat is ismer, és jószimatút, Lassút, láncosat és vadászebet, Aszerint, hogy a természet kegye Milyen tudást zárt beléjük: ez adja Egyéni nevüket az általános Megjelölésen túl. Éppígy az ember.
Soha senki sem tér vissza. Milliók és milliárdok fognak megszületni, körülbelül hasonlóak egymáshoz, lesz szemük, orruk, szájuk, koponyájuk, gondolat is benne, de az, aki ebben az ágyban fekszik, sohasem jelenik meg újra.
Facebook
Pinterest