Idézetek az egyéniségről
Ne próbálj az lenni, ami nem vagy. Ha ideges vagy, legyél ideges. Ha félénk vagy, legyél félénk. Az aranyos.
Mindig csakis az őrültek tudnak érdekelni, akik őrülten élnek, őrülten beszélnek, egyszerre kívánnak mindent, akik sohasem ásítanak, és akiknek soha egy elcsépelt szó ki nem jön a szájukon, hanem égnek, égnek, égnek, mint mesés sárga római gyertya, mely pókként robban szét a csillagok között.
Ne kövesd a sokaságot azért, mert nem mersz más lenni, magadnak kell eldöntened, hogy mit tegyél; ha kell, hagyd el a sokaságot, ne érd be pusztán a követésével.
Mindenki tud valamit, amit senki olyan jól nem tud. (...) Mindenkinek adatott valami, ami csakis az övé. Valami készség, ami miatt a többi embernek tisztelnie kellene.
Testemen a jel, Mely belém égett. Nincs helyem, Én nem nyughatok. Hogy más legyek, Tudod, azt nem tehetem. Más zenét én nem játszhatok.
Légy boldogan önmagad. Szeresd a hibáidat. Legyen egyéniséged. És tudd, hogy a jelenlegi formában is pont olyan tökéletes vagy, mint bárki más.
Amit személyiségnek nevezünk, az nem volna egyéb, mint a megformálás, valaki gondolatának a lenyomata? Kinek a gondolata? Istené?
Nem lehet úgy élni, ahogy azt mások elvárják. Senki sem képes rá. De azt hiszem, ez az én problémám, nem az övék.
Számít, hogy vezérelved legyen a jó szándék. Indulj el egy úton, és az istened megszán még, De ha másolsz mást, nem vagy más, mint egy árnyék.
Más lábnyomait taposva önmagad vagy az árnyék.
Ugyanabból az anyagból, energiából vagyunk valamennyien, ám mindenkinek megvan a maga egyedi pozíciója ebben a homokgombócban - vagyis ebben a szép, nagy, kerek világban.
Egyik homokszemcse helyén sem lehet egy másik homokszemcse. Így rakódunk mi is össze: generációk épülnek egymásra. Amikor ráébredünk önmagunkra, az öntudatunkra, akkor arra is rájövünk, hogy a létezés azon pozíciójában, ahol vagyunk, csakis mi lehetünk, hiszen valójában teljesen egyediek vagyunk!
Nagyon tipikus, hogy rettegünk attól, nem felelünk meg másoknak, meg hogy azon problémázunk, mit gondolnak rólunk. Nem csoda, hiszen generációkon át tűzzel-vassal égették bele az emberekbe azt, hogy az adott kor vallási vagy társadalmi-politikai irányelveinek meg kell felelni. És erre túlzottan rákondicionálódtak az emberek. De tudomásul kell venni, hogy ennek az időszaknak vége van, és mi egy új kor első fecskéi vagyunk! Egy olyan generáció, amelynek sokkal több lehetősége van arra, hogy a tagjai a saját életüket éljék.
Legyél saját magad, ebben te vagy a legjobb!
Az embernek a börtönben is dolgoznia kell magán, ha nem akar belesüppedni a tömegbe.
Facebook
Pinterest