Idézetek az egyéniségről
Miért akarnál beilleszkedni, amikor függetlennek születtél?
A különleges emberekkel rossz dolgok történnek. Általában valami tévedés, és utána korai halál.
Sok tetkóm van. Példámat kevés színésznő követi, pedig nincs abban semmi különös. Aki a fél életét másik bőrébe bújva tölti, miért ne akarná megjelölni a sajátját?
Mivel mindannyian elfogadottságra vágyunk, néha összehasonlítjuk saját képességeinket másokéval. Ez azonban olyan, mintha ujjlenyomatunkat próbálnánk valaki máséval egyezővé alakítani. Mindenki tudja, hogy ez lehetetlen!
Nem főnevek, hanem igék vagyunk. Nem egy dolog vagyok - színész, író -, hanem egy személy, aki műveli ezeket a dolgokat - játszom, írok -, és sosem tudom előre, mit fogok legközelebb csinálni. Úgy gondolom, ha főnévként tekintesz magadra, akkor bebörtönöződsz.
Ha a tetteid másokat arra inspirálnak, hogy többet álmodjanak, többet tanuljanak, többet tegyenek és többek legyenek, akkor vezető vagy.
A jó színész a saját egyéniségét mindig benne hagyja az alakításban. Tudattalanul, de benne hagyja. Nem lehet tisztán eljátszani egy másik embert, ilyen nincs. A figura bőrébe nem lehet belebújni, a szerepet nem lehet úgy láttatni, ahogy az le van írva. Eleve rossz, ha egy színész semmi mást nem akar megmutatni, mint ami írva áll. Tükröt kel tartani, de nem tiszta tükröt. Vagy homorút, vagy domborút, de mindenféleképpen kell valami torzulásnak lennie. Mert alighanem ez az egyéniség nyoma.
Az a nagy kérdés, hogyan váljunk a világ részévé anélkül, hogy föladnánk önmagunkat.
Ne akarj másnak látszani, mint aminek látszol, mert ha nem annak akarsz látszani, aminek látszol, akkor nem annak látszol, aminek látszani akarnál.
Személyiségünket, és hogy végső soron milyen ember lesz belőlünk, a tapasztalatainkból leszűrt tanulságok formálják.
Ha nem vagy olyan, mint a többiek, rosszabb dolgokkal találkozol, mint a közömbösség.
Mit lát meg valaki, és miként látja meg, abban rejlik különleges sajátossága.
Légy önmagad. És tiszteld a másikban, hogy ő is önmaga. Csakis akkor szerethetsz igazán. Ha nem így szeretsz, az nem találkozás, hanem karambol.
Azt is szerethetjük valakiben, amit megváltoztatunk benne. Sőt azt szerethetjük igazán.
Egy arc lassan alakul, belülről formálódik, belülről kapja a tanácsokat, ösztönzést, intelmeket. Attól lesz más, attól kap tartást, értelmet, jelleget. Gyerekkorában az ember magával hozza az arcát, otthonról kapja, készen. Húsz éven túl már felelős érte!
Facebook
Pinterest