Babiczky Tibor

A szeretet kiaknázható - akár ki is használható -, a gyűlölet viszont azonnali (zsigeri) reakciót - egyfajta védekezést - generál. És mivel a gyűlölet a megosztás irányába mozdul el, azonnal két oldalt feltételez. A szeretetnek nincsenek oldalai. Egy oldala van, vagy éppen megszámlálhatatlanul sok.

A gyűlölet megoszt: támad és védekezésre késztet. Az viszont, hogy egy védekezés mikor tűnik fel - tüntethető fel - támadásnak, illetve fordítva: egy támadás védekezésnek, nézőpont - és persze hatalom - kérdése. A hatalom pedig a gyűlölettel kapcsolatos diskurzus egyik, ha nem a legfontosabb tényezője.

A gyűlölet gyakran úgy viselkedik, hogy az áldozatot vádolja azzal a gyűlölettel, amelynek az áldozat valójában a célpontja. A gyűlölet lényege - a hatalom mellett - a zavar.

A gyűlölet nem ismeri a bizalmat és nem ismeri a felelősséget. A gyűlölet nem ismer arcokat. Fajokat ismer, rasszt vagy csoportot. Egy magánéleti gyűlölködés is - egyetlen lépésben - addig képes eljutni, hogy "minden nő/férfi egyforma".

A különbözőség be- és felismerése, valamint elfogadása az egyik legnagyobb emberi kihívás. Egyenlő az én - vagy az énnek gondolt esetleges üresség - feladásával. Az önismeret számol a különbözőséggel - éppen mert önmagán belül is megtapasztalja az eltéréseket. Az önismeret hiánya nem számol, hanem számon kér. Paradox módon azt kéri számon, amiben maga is a legbizonytalanabb: az önismeretet.

Miért nem béke vagy uram miért vagy tűzszünet.

Nem ragaszkodni, hanem szeretni vágyom. Nem aggódni, hanem félni akarok. Nyom nélkül élni, mint
a felhők. Árnyékot cipelni, zivatart; sodródni, szétomolni, hagyni, hogy végül ragyogjon a nap.

Az önismeret azt jelenti, hogy a benned lakozó fénnyel és sötétséggel eleinte alapszinten, később pedig már készségszinten is tudsz bánni. A fény nem önmagában jó, a sötétség pedig nem önmagában rossz benned. A kérdés, hogy mit kezdesz velük, hogyan használod, meddig engeded őket hatni a saját életedben. Mivé formálod át.

Ahhoz a pusztításhoz képest, amit az ember a saját környezetében folyamatosan véghezvisz, a konkrét gyilkosság elenyésző súllyal esik a latba. Mind számszakilag, mind jelentőségét tekintve is. Figyelmetlenség, harag, önzés; egy mozdulat, egy legyintés; egy értetlen tekintet. Közömbösség. Folyamatos háború, békeidőben. Mindennek nagyon kicsi százaléka az, ami a kézzel fogható gonosz.

A bennem levő gonosz és jó is én vagyok. Megszületek, és semmi vagyok. Személyiségben, gondolkodásban is, semmi más dolgom nincs a világban, mint hogy a bennem alapvetően meglévő gonoszból és jóból saját magamat megformáljam. Hogy legyek valaki. Ha ezt nem teszem meg, attól még végig lehet élni egy életet, bábállapotban. Adott esetben észre sem véve, hogy megszülettünk.

A szeretet az, ami a látványon túl van. Megszületünk az ösztöneinkkel; ez az alapállapot. Kísérletet teszünk meghaladására; szemlélünk, látunk. És amikor a látásban - a másik emberben, egy különösen tiszta október végi égben estefelé -, azaz a részletekben megpillantjuk magunkat, ott van (talán) a szeretet.

Világítson az álmod is maradjon álom életünk s ne tudjuk hogy minden hamis amíg fel nem ébredünk.