Idézetek dalszövegekből
Szent ünnep van, gyújtsd a lángot, Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot, Kívánj békés holnapot, lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát, A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.
Kérlek, ringass el! Ami kint marad, nem kell... Karod könnyű álmot nyújt, csak egy angyal érint úgy.
Ha menekülnél, de nincs hova, Van a világűrben egy kis szoba, ahol a bánat súlytalan.
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled. Egyedül meddig bírom még? Minden nap várom, hova sodor a szél, De úgysem hiszem el, Hogy igazán itt felejtettél. Amíg jót ígérsz, Te jót remélsz, Hát lépj ki álmomból, Ahol régen élsz!
Tüzet raktam a szívemben. Keresztbe raktam a fákat. Gyufát gyújtottam, és néztem, ahogy elég benne a bánat. Vagy öröm volt...
Arra való egy válság, hogy A nyomorultak lássák, hogy A hitelből vett ásóikkal A saját sírjukat ássák.
Eljön a perc, mikor végre több lehetsz, mint egy gyermek, ki csak álmoknak élt... Mutasd meg hát, van-e szívedben erő, hogy elérd, mit a jövőnk ígért.
Minek élsz? Látod, úgyse hagynak. Miért szólsz? Úgyis félreraknak. Tudod jól, ez a világ rendje, nem mindegy, hova születsz benne.
Az leszel, amit megteszel, és a nagy lehetőséggel Élni kell, ha egy égi jel jön mentőövként el.
Melletted minden reggel Vidáman ébredek fel, S könnyűnek érzem mindenem. De néha egy hang a szívemben Új útra szólít engem, Talán nem érted meg sohasem.
Buta a vágy és még butább a kérdés, Hisz tudom, nem lehet jobb senki senkinél, De minden nap fáj, hisz tébolyít az érzés, Hogy nálad megszakadt, mi bennem máig él.
Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek.
Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol, Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol.
Maradj velem, segíts nekem, Vigyél haza, fogd a kezem, Szeress nagyon, fáradt vagyok, S nehéz a szívem.
Olyan magasan vagyok, hogy hallom a mennyországot. De a mennyország nem hall engem.