Idézetek dalszövegekből
Te vagy a kulcs, ha hajt a vér, De hol az a zár, ki szívedig ér?
S a zongorán újra szól egy dal, Hogy hangszerbe zárt szívem él! De tartozom még egy álommal, S hangom után talán megfordul a szél.
Itt, most azonnal talpra állok, és többé nem hátrálok. Már tudom, miben hiszek itt belül, Ébren és életben vagyok.
Sose hagyj el, én sem adlak Se felhőknek, sem a madaraknak, Holdnak nem, talán a napnak, De nem, ami elmúlt, csak a holnapnak.
Tudod, én nem értek a szóból, Tudod, én fejjel megyek a falnak, Én akkor is ugrom, hogyha az előttem ugrók Egymás után halnak.
Törj ki a kiszabott keretből, hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből! És éld úgy szívből az életed, csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet!
Mint vászont a festék, mint szemeim a fényt, mint a testet az árnyék. Úgy szeretlek.
A dolgok jönnek, aztán mennek hirtelen, És néha elvisznek magukkal arra az útra, Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.
Mély a víz, hát vigyázz jól, Csónakban táncolsz!
Hóban ébred majd az ünnep, Minden percben nevet ránk. Tud-e bármi szebbet adni, Mint a békés nagyvilág?
De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni, Nézni, hogy lesz lánykából nő aztán meg néni, És amikor öreg leszek és iszonyú tapasztalt, Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp.
Ha véletlenek nincsenek, mondd, hogy lehetsz most újra velem? Úgy engedtél el, hogy közben végig fogtad még a kezem. Hát úgy ölelj, hogy higgyem el, egy másik élet jön ezután, És nyoma soha ne legyen, hogy veszni hagytál hajdanán!
Magyarázd, érezze rajtad meg, Hogy neki Te leszel az az egy, S ha nem is hozol le egy csillagot, Sokról mutatod meg, hol ragyog.
Tudod, nincsen rá szó, Ami a szívembe zárt, Néha több volt, mint jó, Hallani lépted dallamát, Ugye nem bánod, ha néha Olyan nehezen mondom el, Egy gyermekké tettél, Akit a szerelem nevel fel.
Várni rád nem nagy áldozat nekem, Egy életen át köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk, És sose leszünk, akik együtt lennénk.
Facebook
Pinterest