Idézetek dalszövegekből
A világot megváltani nem tudom, De nem hagyom, hogy a világ változtasson rajtam.
Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly' messze vagy.
Hát evezz a part felé még párat, Ha a világ fordít neked hátat, És ha utad egyszer a végéhez ér, Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél.
Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás? Kell, hogy érts, kell, hogy láss! Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek, Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed. Szakadék fölött mozdulatlan lebegő, Kitárt szárnyú angyali szerető, Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted, Én itt vagyok veled, és szeretlek téged.
Néha te vagy a szélvédő. Időnként pedig te vagy a bogár.
Álmaimban szárnyaidhoz érnék, angyalcsókot ajkaidról kérnék. Karjaid közt hamvaimmá égnék, de angyalodként hozzád visszatérnék.
Egyedül vagy, érteni szeretnéd, Keresed magad, de nem találod rég. Árnyékban ülsz, hatalmas falak alatt, Döntsd le a falat, döntsd le a falat, A versből mindig szeretet fakad.
Azért vagy itt, hogy mindent láss, Hogy értsd a szót, olvasd az írást, Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj, Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.
Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekik más maradsz.
Köröttünk durvul a világ, annyi sérelem ér, Sötét játszmákba kényszerülsz, az ígéret mit sem ér. Elveszett órák, energiák, mikor úgysincs sok időd, S ha valóra válnak az álmaid, már örülni sincs erőd.
Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást, Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást. Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál, Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.
Hiába szeretek, Hiába szeretett, Sohasem gyógyul a seb. Jöhet új szerelem, Ugyanazt keresem, Valahogy semmi se szebb, Mint az a pillanat, Amikor megragadt Szívem a szíved falán.
Lehetnél másé talán vagy mindenkié Az enyém biztosan nem vagy. De ha az öledbe bújok, nem érdekel, Az sem, hogy volt-e tegnap. És ha tegnap volt is, voltál-e benne Te Vagy voltam-e én? Nem fáj a kérdés, hogy van-e igazság A világ legvégén.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd, ez ad szenvednünk erőt.
Nézz rám! Még nem nőttem fel. Vad a szívem, hát így fogadj el! És ha néha tévútra visz majd a vér, Ez a rossz fiú, tudd, hazatér.
Facebook
Pinterest