Idézetek dalszövegekből
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet. Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet. S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám? Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz? Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol? Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz?
Lesz majd más, ki szeret téged, hidd el, kislány, ez az élet, rohanó, suhanó szó.
Ha az életben nincs már több móka, Meghalunk, mintha nem volna Több dolgunk a világba', S édes lenne a halál.
Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az, Hogy kinek látszol, és kinek játszol, Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven, És elmúlsz lassan, szépen és csendben.
Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok.
Kell egy kis áramszünet Időnként mindenkinek, És aztán megint mehet Minden tovább.
Csokipudingon csücsül egy csóka, csokicsíkot húz a csiga csokinyála. Csokicsemegéből fóka nyalóka, csokicsillag csemege is lenne, ha vóna.
Itt, ahol ipari közhely a "szeretlek", de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát.
Én áldom a sorsom Minden áldott percben, Hogy rám bízott téged, És rád bízott engem.
Nyomtalanul nem múlik el az élet, Valaminek mindig történnie kell. Látod, a szemem alatt már Ott van néhány ránc, én mégis Az vagyok, akinek engem látsz.
Aki nem vak, látja, mi a lényeg, Annak tiszta a kép: Kötélen táncol az élet, Alatta tátongó szakadék.
Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.
Ha szeretet él a szívedben, Boldog útra léptél, Hiszen érzés nélkül félig élsz.
Csak elveszett álmok, miket évekig kerestél, Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél. Folytatni nincs erőd, úgy érzed, nincs jövőd, De nem adhatod fel, van még időd.