Hofi Géza

A saját kocsmádban úgy állsz meg, ahogy akarsz. Egy másik kerületben már a falnak háttal.

Az irányt, amerre megyünk, azt (...) eldönti a Központi Bizottság vagy más illetékesek. Az az ő dolguk. De hogy mosolyogva vagy sírva menjünk arra, abba már egy kicsit én is beleszólhatok.

Vannak olyan emberek, akik furcsa módon úgy veszik fel a puskát, hogy a csöve hátrafelé van. Hát akkor szerintem az a helyes, hogy azért akárki ne lövöldözhessen.

Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi.

Én vagyok a Magyar Népgazdaság. Azért vagyok felakasztva, mert így legalább úgy látszik, mintha állnék.

A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK! Akkó má' jobb a kocsma, me' oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.

A korrupció az, amiből mi kimaradunk.

A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, "csendesen" meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!

Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.

Az országnak nem most lett rossz! Neeem. Most vették észre!

A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.

Az igazságból elveszett az "i"!

Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.