Idézetek dalszövegekből
Vastag könyveket olvasok érdektelen témákról. Áltudományok, amiket szívem szerint félvállról Se vennék. Ha csak picit lennék merészebb, Odaköpnék az ajtó elé, és otthagynám az egészet, Csak a társadalmi normák, íratlan szabályok Azt suttogják a fülembe: odaköpni nem ajánlott. Én meg szót fogadok szépen, és csak tényleg nagyon mélyen Érzem azt, hogy nekem ezen már túl kéne lépnem.
Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel? Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?
Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz, Ez is kell a mindennapos jelmezedhez.
Gyertyaláng-életem könnyű széltől megremeg, de amit lehet, megteszek, áldozattá így leszek!
Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén - erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény. Kutasd hát és tárd ki ablakod, tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet!
Bár közel vagyunk egymáshoz, úgy érezzük, mérföldek választanak el.
Csillag voltál, azt mondják, s nem vigyáztunk rád, Egy lélegzetnyi boldogság: ennyi volt tán, ez volt az élet.
Lásd annak, amivé válhat, s azzá válik, ami lehetne!
Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet.
Kard által vész mind, ki kardot ragad. Légy bölcs vezér, és űzd el az ős átkokat, Békét keress, hisz volt már elég áldozat!
Szorítsd a kezem még erősebben, Nehogy elszakítson ez a nagy világ.
Milyen jogon vettek rám követ, és köptök szemembe? Azt mondjátok: "ne menj el", és mégsem álltok ki mellettem.
Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat.
Ha elfelejtesz, sáros lábbal Taposol majd szívemen, Készülj, mert meg nem bocsátunk Sem én, sem az istenem.
Kénytelen voltam színlelni A mosolyt, a nevetést, életem minden napján. A szívem nem törhet össze, Mert már a kezdetnél sem volt ép egész.
Facebook
Pinterest