Idézetek dalszövegekből
Amit mondanék, mind hazugság, Még soha nem kerestem erre szót, Tudod, az elveszettek nem tudják, Hogyan is kell kimondani a jót.
Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltűnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak! Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok. Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak! Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt, csak nézed a magasból.
Az égben - a bölcsek szerint - ott fent várnak a lelkek a sorsukra mind. Mikor egy fiú s egy lány összenéz, akkor megmozdul várva egy élet, ott fönt, hogy majd erre a világra jön.
Holtig terem az élet a fán, ha mindig csak eleget markolsz.
Hogy legyek felnőtt, ha gyermek sem voltam?
Könnyű kedvesnek lenni, amikor az embert nem bántja semmi. Könnyű szeretni azokat, akikkel nem foglalkozunk sokat.
Gyűlöllek, mert gyűlölsz engem, hasonlítunk voltaképpen, A különbség annyi, hogy engem éppen Sose köp szembe a tükörképem!
Mint a fecske, repülj messze földre, Színarany szárnyú gondolat, repülj el! Rég nem látott hazámba kerülj el, Vár a hőn szeretett szép otthoni táj! Üdvözöld várunk száz ősi tornyát, Nézz az áldott, az egykor oly virágzó völgybe! Tudd meg bús földünk szánalmas sorsát, Ó, az emlék, hogy kínoz, hogy fáj!
Ha százfelé tép az élet, legalább százszor mondom majd el: Az én szívem nem törik, nem eladó és nem is olcsón vett hely, Visszavár mindig, nem feled! Bár várhat százezer éven át, Nincs az az idő, nincsen az a tér, ami közénk odafér.
Nehéz a fejem, sajog, nincs ott, ahol kell, Vándorol az ész, a bal kanyarokat veszem… Bármennyit eszem, egyre éhesebb a testem és Remeg belül, mint föld, amikor dörög az ég. Nem tudom pontosan, de sejtem, mi a hiba, A zár a szívemen csak lóg, mert félig letört, Mielőtt jöttél… ott volt még!
Ahhoz is, hogy rombolj valamit, építeni kell!
Te vagy az álmom, jutalmam mindenért. S ha néha féltem, melletted véget ért. Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem. Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.
A kitartás, pajtás, ami előre visz, de tudjuk, csak az halad, aki a lépésben hisz.
Lelkiismerete csak annak lehet, akinek lelke van.
Facebook
Pinterest