Idézetek dalszövegekből
Engedj, vezess, mondd, merre menjek, Mutasd meg, kit szeressek, Hol találom a fényt, És kiben bízhatok még.
Tudod kedves, ha rám nézel fénytelen szomorú szemmel, úgy vagyok én is egyedül minden kérdésemmel.
Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni. Jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed. Minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.
Mikor leszáll az éj, Az utamon csak a Hold kísér, Senki nincs, ki hozzám szól, Merre menjek én, válaszolj!
Az életed nem élet, míg át nem éled.
Az élet szélvihar, Nem tudhatod, mit kavar.
Ne mondd, hogy nem erős vár az Isten, Ha hagyod neki, hogy védjen. Persze nem az a lényeg, hogy van-e feszület a faladon, Vagy a szekrényen Ott van-e mondjuk a Biblia. Talán csak elég benne hinni, hogyha távol tartod a rosszat, A jó majd jó helyre fog vinni.
Szerelem, szenvedély, Sírni mindig van miért. A végén persze győz a jó, A gonosz megfizet mindenért.
Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
Én úgy táncolok, ahogy a világ akarja, De ha velem vagy, könnyű a tánc.
A hatalom célja a hatalom maga.
Én szerettem azt, akit nem szabad, És vártam arra, ami elmarad, És hibáztam néha akkor is, ha igazam volt. De bevallom, nem lettem boldogabb, Ha elhittem érthetetlen dolgokat, S az igazság közben mindig olyan egyszerűen szólt.
A lélek tele van bánattal A benned élő állattal, Addig kell harcolni, amíg élsz.
Csak hajt a vágyakozás, ez éltet, (...) Másért, máshol, másmiért, Mert minden az égig ér, Ami az életben nem lehet a tiéd.
Múló örömök sivár létünk színpadán, mikor egy szó hallatán dobban a szív. Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén, túl az álmaink ködén a semmi hív. De addig van remény, minden perc ünnepel, hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Facebook
Pinterest