Idézetek dalszövegekből
Ott, ahol zúg az a négy folyó, Ott, ahol szenvedni jó, Ott, ahol kiömlött annyi drága vér, Egy ezredévről mond mesét a szél. Búg a kürt az ősi vár fokán, Honvéd áll a Hargitán, Erdély szent bércére zúgva száll, Visszaszáll a magyar turulmadár.
Amikor megszületsz, egy új csillag kigyúl. Üzen az égi jel, egy élet elindul. De mert az égen is kevés a hely, Ezért egy másiknak mennie kell, S hullnak a Csillagok!
Rab madár, hogyha voltam, Kitéptem minden tollam. Áruló sosem lettem, Magyarnak születtem!
Megtörni nem fogok, itt éltem, itt halok, Áldom az Istent, hogy magyar vagyok.
Eltemet a múltam, de a leckét megtanultam. Lehet a felszín más, de itt legbelül Én ugyanaz vagyok, aki voltam.
Hív az élet és a szabadság, Fegyvered legyen az igazság! És ha fényképalbumodban nézed a képeket, Nem kell szégyellned a könnyeket.
Üvölt a szélbe: Isten nevébe! És úgy harcol, mint még soha, Szemben az árral, Egy szál magában, Hát így küzd a magyar baka!
Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tűz volt a véremben, Szóljon a vérző ima!
Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.
Ahol a pillanatba lépsz, ott véget ér a múlt.
Járom az utat, Az ismeretlen előttem, Szép vitézemet Kutatja szárnyaló énekem. Ó, az én szívem mindig ilyen marad, Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad. Ültünk zsongó tavaszkor Nagy tölgy tövében, Énekeltünk selymes fűben, Madárka szívében. Néztük a Napot, És lelkünk megtelt vele, Merítettünk kék vízből, Hol csorog hegynek ere.
Kellesz nekem, igazság szava... Csillag vezet, és majd eljutok oda, ahol Virágok élnek, s világok égnek... És nincs még talán minden oda. Repíts, álom, mondd el a választ, Mely útra lép, aki helyesen választ?
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Változnak az idők, vele változok én is, mással voltál tegnap, de én akarlak mégis. Ha megbántad, mit akkor tettél, ne félj a mától, nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
Tud szeretni a magyar szív igazán, Kit szeressen, ha nem téged, szép hazám.