Idézetek dalszövegekből
Nyitott szemmel álmodom, de nem vagyok magam.
Túl közel vagy, már nem veszlek észre.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, Máskor megriaszt egy álom, Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz Már nem vigyáz e cseppnyi földre, S el kell mennünk mindörökre.
A fejed fölött az ég, de a választ mégse onnan várd. Hunyd le a szemed, nézz szét belül, valaki szól hozzád.
Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart -, hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
Ha olyan vagy, mint a matek, kevesen értenek meg téged.
Fáradtan mosolygok az égre, Ma reggel köddé vált egy rémes látomás. Elnémult minden emlék végre, Valahol még rám is várhat végállomás.
Mint régi filmeken a hajnali táj, egyszerre szép és egyszerre fáj az a pillanat, ha eljön az érzés, hogy elköszönni muszáj.
Ki volt már szomorú, úgy szívből, igazán, és átvészelte bánatát, az hangosan köszön, ha szembejön a boldogság.
Bennem többet ne nézd magad, Medencém alján törött tükör. Mondják, hogy a lélek halvány, De hogy szív alakú - ugyan mitől?
Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll. Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad, ha elviszi a szél.
Lehettem volna vadász vagy hajtó, Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó. Ki azt hitte, ha úton van, szabad, Eltapos a világ, ha útjában vagy.
Azért élek, hogy lássam a következő napot.
Léphetsz másokra, vagy félre, Szólhatsz hangosan, vagy félve, Várhatsz sárgában a zöldre, Belül nem változol semmit.
Minden szavad Megérint, megéget, Bezár szívembe téged.
Facebook
Pinterest