Idézetek dalszövegekből
Csak menj, sok hosszú év vár rád! Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább! A hajnal ágyat bont neked, Megpihen rajta kemény fémszíved.
Tudom alszol, ha ébren volnál, A csillagok közt barangolnánk, Körbe néznénk, a felhők csúcsán, Megszületnénk egymás ajkán.
Megzavar a csend, Idegesít a zaj, Semmi nem jó így, Semmi sem vigasztal.
Kérlek, higgy, hogy neked higgyek, Kérlek, bízz, hogy bízhassak én! Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak, Kérlek, élj, hogy élhessek én!
De ha nem lennének ők, Ezek az átkozott nők, Üresnek látszanánk, Csak magunkkal játszanánk. Ha nem lennétek, Bizony belőlünk a lélek Elillan, majd ha itt hagytok, Ezért köszönjük, hogy vagytok.
Úgy kell, hogy te is értsd: nem éltél hiába, az a hely, ahol élsz: világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.
Hamvadó cigarettavég ül a hamutálcán, s csendben végigég. Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el.
A szív, az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj, Ha szembejössz, és nem is szólsz énhozzám.
Hiába millió hang, Csak a tiéd hallom. Az én nyelvemen beszélsz, Talán nem is létezem Nélküled.
Könnyek között jöttem emberként élni, Anyám karja féltőn vigyázott rám. Az első bánatomra egy mosoly volt a válasz, Nincs baj, az élet ilyen, néha fáj.
Úgy kezdődött, régen volt egy álmod. Fényben úszott minden éjszakád. Sok hazugság közt eltűnt, nem találod, De érzed, valahol messze vár még rád.
Megálmodom, belelátom. Megkövetem, megkövetelem, Megszelídítem, megbánom.
Döntened kell, mi a fontosabb, velem vagy nélkülem légy szabad. Szerelmem égető tüzében égsz, vagy álmok nélküli sötétben?
Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk, Emléked örökké él. Emlékedet őrzi mind, ki hű barát. Elrabolt az ár élted hajnalán, Fájdalmas szívünkből egy dallam kiált: Mért vitt téged el ez a rút világ?
Vágyom rá, hogy szabad lehessek, érzem, hogy láncok ezre béklyóz. Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő, de csak egy lidércalak vagyok, csak egy szörnyeteg, ki azt rombolja szét mindig, mit szeret és félt.