Idézetek dalszövegekből
Megíratlan könyv vagyok, sok-sok fehér lappal.
Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?
Ma nem indul röpülő, Hajtogass magadnak. A Holdon nincsenek, Legfeljebb maradnak. Itt páran, akik majd Becsukják a könyved, Hogyha elalszol, És azt mondják fölötted: "Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld, A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég."
Most először mondom el, most hinned kell nekem. Legalább te maradj itt velem! Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem, Legalább te legyél az nekem!
Harcoltál, véreztél kínodban ráéreztél az élet fájhat kegyetlenül de nem az, ami megöl.
Hadd éljek úgy, nagy szárnyakon, Mi a mélybe húz, vagy átkarol.
Viseltem győztesek sokféle arcát, a másiknak annyi vagy, amilyennek lát, s akár egy részeg éj, játék, s ha véget ér, ott állsz a tükrödnél, s egy idegen néz csak rád.
Hadd álljon meg benned az élet, Hogy megkérdezd: - Élet, mi végre kérlek, Hogy annyira keményen meneteltél, Engem, mint birka, lelegeltél, Tisztellek, küzdesz, meg minden, Csak valld be nekem, hogy nincsen Szükséged immáron másra, Csak a kezedben a dámapárra, Hogy megemeld ismét a tétet, Nyerjél még egypár évet, Csinálj még egypár dolgot, Amit valaki fontosnak mondott!
Rajzolj nekem egy házat, pontosan, amilyet akartam, Aztán radírozd ki azonnal, hogyha majd meghaltam. Hogyha a világon már semmiért nem lesz majd itt lenni, Ha a házba, amit te rajzoltál, már te sem tudsz bejönni.
Hátha majd most hoz az élet olyat, hogy halál a vége, ott nem emlékezni másra, csak szépre.
Jut még bárkinek A tiszta fényből egy cseppnyi láng. Jókedv könny helyett, Ha másod nincs is, add tovább.
Körbenézel, S látsz egy arcot, Amin némán gond pihen. Reményt adhatsz Pár mosollyal, Hogy a holnap más legyen.
Van remény, igen! De hol? Én nem látom, Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom, Mintha állnék, várnék, egy helyben járnék, S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék.
A szeretet akkor él, ha minden nap igaz, néhány szép pillanat az évekre nem vigasz. Akit sokszor megbántottál, talán ma megbocsát, de ha elfújtad a gyertyát, őrizd meg a fényt tovább!
Nem a tegnap és nem a holnap, Csak ez a perc él, ez a pillanat. Ne hibáztass, és ne kívánd azt, Hogy megadjam magam a világnak!
Facebook
Pinterest