Idézetek dalszövegekből
Az emberek úgy gondolnak a szerelemre, mint egy állomásra, ahol a vonat nem áll meg.
A szabadság betűiből hófehér barikád épül. Diadalt arat, győz az igaz szó. (...) Hazámat védem, és fegyverem nincs más, csak egy szélrojtozta zászló, mit neked kell majd egekig emelni, ha kezemből egyszer kihull.
És ha én már nem is leszek, Az ígéretem megmarad, Tudom, mikor árulsz el majd, S velem együtt önmagad.
Játsszuk el, hogy most neked is kék az ég, Hogy hinni tudsz úgy, mint rég, Mikor gyerekek voltunk még. Játsszuk el azt, hogy örök a barátság, Hogy az igaz nem hazugság, Hogy az álom is valóság!
Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sűrű csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
Társaság kell, hogy tudd, mi a magány.
A mennyországban járok, ha szólítasz, hárfák hangját és angyalok énekét hallom.
Maradt bor, maradt némi kenyér Álmot gyújt a gyertyaláng Aludj az ágyban, a földön majd én Csak kívánj jó éjszakát!
A döntés itt a két kezünkben, Nem a végzetünkben.
Mintha minden perc, mintha minden nap Örökké tartana, csak még többet érne, Most mintha érezném, Pont mintha itt lennék, És mintha elhinném, soha nem lehet vége.
Már minden nap mosolyogva ébredek. Nincs több könny, sem fájdalom, mert szeretsz.
Az élet, mint homokszem pereg tovább, az elmúló rossznak a súlya sem fáj. Arcod a fény mossa, jobb lesz talán, a rád váró út még előtted áll.
Nézek az égen át begyulladt szemekkel. Reszket a félhomály, hát szeress vagy eressz el.
Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég, Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék.
Itt van, aki csak néz, és van, aki beszél, és van, aki segít, hogyha kimerültél, Mert mindenki erős és életrevaló, de van, aki csak árva, és sose volt jó! Ami fontos, az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki másmilyen, a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!
Facebook
Pinterest