Idézetek dalszövegekből
Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat, Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat. De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz, Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az?
Még néhány óra, és érkezik a sötét Még néhány óra, és érkezik a hideg Dühöngő dáridó tapossa lelkemet Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled?
Ne félj a mától az ébrenlét csak a másik valóság ne féld a jót hiszen az álmodóknak egy lépés csak a világ.
Az én hazám végtelen, nem csak a hegy, s az erdő. Az én népem hatalmas. Egy haza van, nem kettő!
Zuhog az eső, belefárad az égbolt, Sötét a világ, árnyak futnak feléd, Jókedv és öröm, boldog nevetés rég volt. Lesz-e napsugár egyszer még?
Uram, Teremtőm, Istenem! Megleltem hazám, de még nem ismerem. Van egy régi térkép, mit kaptam rég, Apámé volt, így mondta: "Legyen Tiéd!" S mondta még azt is: "Él itt egy büszke nép, Ahonnan a folyók vize messze ér, Hol a madár, ha felszáll, s eljut az égig, Távol a föld, közel Neki mégis."
Újra egy generáció lehanyatlóban, Kik életet adtak másoknak és reménykedtek az újban, A valós szenvedések, miket átéltek, Az újaknak már csupán filmek.
Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom, Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, S mint a régi jó barátok, egyet mondunk s egyet gondolunk.
Intek, de nem látjátok Sírok, de nem halljátok Szólok, de nem figyeltek Kérdezek, nem feleltek Mindnyájan körbeálltok Tudom, soha nem sajnáltatok.
Szeretet nélkül minden ház üres, Minden városka lakatlan, Minden zseni ügyetlen, Félős nyuszi csak a kalapban.
Egyszer majd elfelejtelek téged, És nem fog fájni fejem, De most még téged látlak Utcákon és tereken, Reggel a májkrémes kenyeren, Boltban a mosószereken, A hazug tekinteteken, Biztonsági felvételeken, Minden ordító gyereken, Mozikban a sírós részeken, Könnybe lábadt szemeken.
Szeress most úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled! Miért kellett, hogy megkívánjam, ugyanúgy, ahogy elhibáztam! Úgy, ahogy nem lehet, ahogy nem lehetek veled!
Ugyanaz a szív legbelül Ma merre hajt észrevétlenül? Ugyanolyan szép az a csillogás Te kinek hazudtál valami mást? Ne sírj majd, ha nem leszek, Lesz majd más, aki rád nevet.
Nézd, Fakó ez a kép, De bennem szép, Ugyanúgy, mint rég. Bennem a fénykép, Benned a Fény képe ég, Mindig ég.
Nincsenek csodák, az élet megy tovább, a múltam semmi más, egy kettétört világ.
Facebook
Pinterest