Idézetek dalszövegekből
Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs, De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs, Soha ne félj, ami fontos, az nem tűnhet el - hinned kell! Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el.
Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd - sose bánd, Amit ad, a tiéd - amit nem, ne is kérd - sose várd!
Úgy kellenék, ahogy élni nem tudok, De hogy eljutsz hozzám ezen az úton, sose várhatod. Úgy festenék, mint az álomképeid, Hol a főalak csak érted él és mégsem létezik.
Rajzolj nekem egy házat és hagyd, hogy éljek benne. Kívülről úgy nézzen ki, ahogyan én, mintha minden rendbe' lenne. Rajzolj nekem egy házat, és hagyj benne haldokolni, Csak ezt a pár vonalat a világodból hagyd nekem birtokolni.
Átköltenél, és az ihlet feltüzel, De a versbe illő változásban egyedül hiszel. Átfestenél, de én téged féltelek, Mer' az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek.
Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol, szilánkos mennyország. Folyékony, torz tükör szentjánosbogarak fényében tündököl.
Gondolj rám, ha csillag zuhan földi éjszakán, ha megszakadnak mondatok, ha megszűnik egy gondolat, ha átfestik a múltamat - S ne várj! Gondolj rám, ha elpattan egy húr a zongorán, ha széttörik egy rossz futam, ha csendben élsz és boldogan, egy szál gyufa, ha ellobban... - S ne várj!
Megérzések, álmok, jóslatok Nem mondták neked, hogy Holnap nem vagy már sehol.
Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen, Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő. Hazám felé csillag vezet fenn az égen, Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő.
Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán, Életed alig lüktet, De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben, A szelíd fehér csendben, Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál!
Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl Közben szétszakadsz a gyűlölettől.
Büszke nyárfa, miért állsz, miért búsulsz a réten? Majd elhozza a holnap egy zacskóban a Holdat, Koronádra tűzi, veled marad, míg tűri, Aztán eldőltök végleg. Mindkettőtökben érett Vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra.
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem.
A munkádat végzed, és a munkád végez veled.
Aki megöl, azt is ölelnéd.
Facebook
Pinterest