Idézetek dalszövegekből
Ha lenne néha, Ha lenne talán, Nem lenne mindig harcunk reggelig. Ha lenne máskor, Ha lenne másképp, Nem kéne ennyit küzdeni egymásért.
Látod, ilyen az élet, Egyszerű az egész. Nélküled nem félek, De veled se túl nehéz.
Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most lopva nézlek, és látom, hogy nincsen mit sajnálnom.
Nehéz ismét belátnom, Hanyatlik szép világom. Divattá vált a vakság, Újra pedig ész kell manapság. Hazugsággal irányít, Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer, Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer.
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél, Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél, Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem, Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.
Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént, mi tudjuk, Csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk, De vajon lesz-e jövőnk, erre tőled várok választ, De ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt.
Csak annak nyújtok kezet, aki nem fogja le, a barátság is, ha kötelező, nekem nem kell semmire, hozzád vagyok kötve, amíg jó, jó veled, de sose ölelj csak azért, hogy nehogy elmenjek.
Az erő kevés, és túl sok a csapda, fegyverek nélkül indulunk harcba, És törékenyen állunk, ha jön a vihar, Csak reméljük, hogy nem lesz baj.
Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
Nem számít, honnan jöttél, Csak az számít, hogy merre mész, És a zászlód, mit magasra tart, Egy ökölbe szorított kéz.
Ha dob helyett harsona szól, És nyitják a menny kapuját, Ott menetel seregünk, A csillagösvényen tovább.
Nincs szükségem álmokra, amikor mellettem vagy.
Csak egy nap az élet, fiúk, Csak egy nap, és nincsen tovább, De ezért a napért megszületni, Érdemes volt, cimborák.
Az örökkévalóság határait súrolom De az álmom nem valóság, csak önmagamban dúdolom, Hogy mennyire hiányzik, amit még nem éltem át A vágyaim a való világba már nem fértek át.
Mért nézel hátra már? A múltnak vége, látod, Már a szíved összetört, S mégis forog a föld. Sohase szabad megállni, Mert az élet mindig megy tovább. Elbújt a felhők közt a nap, De majd megint nevet rád.
Facebook
Pinterest