Idézetek dalszövegekből
Milliószor ébredt bennem újra a remény, Megtalál a szó, és elindulsz felém. Milliószor belenéztem minden arcba én, De te nem voltál, és kihunyt a remény.
Kiáltoztam a sötétben százszor a neved, Nem jött válasz rá, és nem jött felelet. Kinyújtottam én utánad százszor a kezem, Nem találtam rád, és nem lát a szemem.
Veled már nem beszélek úgy, mint mással Egy vallomással tartozom neked Mosolyod meg nem szűnhet Megszerettelek.
Míg nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok De teérted élni, azt még jobban szeretnék.
Ez nem a valóság, De úgysem hiszem el, ha látom. Mert a tegnap az enyém volt, És a holnapot is csak érted várom.
Elhagyott az erő De kemény vagy, mint a kő Aki nem szavakkal felel Csak némán sodródik el Aki, ha tudja, hogy nincs remény Akkor is kőkemény - épp olyan, mint én.
Te vagy újra az ajtóm előtt Ki valaha oly gyakran jött, A folyton alakot változtató, Örökös illúzió, Lenge szárnyon tovább illanó Szökött szerelempillangó.
Szállj, csak szállj tovább Kitárt karom útvesztő Fagyos lett a szívem Kemény, mint a kő Menekülj, amíg nem késő.
Olyan vagy, mint a láng, Tőled ég a világ, Fellobban, ha kell, De önmagát égeti el, mellette tombol a szél, Nem bántja azt, aki fél... - épp olyan, mint én.
Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj Kárpátok gyűrűjéből Szállj fel, szabad madár!
Óh Istenem, segíts rajtunk, Nyújts vigaszt a szenvedőknek! Tartsd a gonoszt távol tőlünk, Bocsáss meg a vétkezőknek!
Te vagy a zene a néma csend után, Te vagy nekem a május délután. Te vagy a sziget az élet tengerén, Te vagy nekem a perc, mit vártam én!
Szökünk a sötétség elől, Falakon átrohanunk, Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai.
Háztól házig. Ennyi az élet. Legyen szép és hosszú az utca!
Magamat kizárom, szívemet kitárom, És ma is odakiáltom, Hogy nincs a helyzetemben semmi - de semmi! -, Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
Facebook
Pinterest