Idézetek dalszövegekből
Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak.
Ha meghalok, az angyalok A dossziém láttán Fejüket csóválják, Hogy bizony, ez csúnya látvány.
A hited építed, és zuhansz az állványról, Mert nem mondtál le még minden bálványról.
Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem, Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem. Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem, Szerettem és gyűlöltem, győztem és hibáztam, Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.
Szeretem azt a nőt Aki melletted lettem A lebegő hajnali fényt Mikor ébred a nap De téged nem.
Egyszer élsz, van, ki egyszer se Minden szív verje egyszerre Lennék én lepke, ha találnék lángot a sötétben.
Az árnyékod hogy lépjem át? A múlttól búcsút hogy vegyek? Hogy törjek szét egy glóriát? Miért bánt a lelkiismeret?
Ha megért egy barát, az felér most bármivel.
Akármilyen ruhát felvehetsz, De tiszta szívvel piszkos nem lehetsz.
Az ész a fontos, nem a haj.
Folyton torkos, drótos tót sós ropogóst kóstol, Potyog most sok olcsó gomb, oly komoly gyomortól. Hó-hó, ódon hordóból csobogó jó bort mohón kortyol, No, most gondoskodjon, doktor, módos koporsóról!
Iszik kicsit, s így indít biciklizni mindig. Bíz' kicsípik, s viszik is nyírpilisi sittig. Sír-rí, nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni. Illik ily piciny csínyt így, rittig sittig vinni?
Melletted millió ember nézi, hogy hova lép. Nagyon szépek, mégsem élnek. Vannak, de ez nem elég, Szívük mélyén sötétség van a szivárvány helyén. Te olyan más vagy: nagyon vártad, hogy jöjjön érted a fény.
Akinek lé határozza meg a tudatát, az csak törtet, De ha szívből élsz is, jól vigyázz, mert az meg összetörhet. Harcolj, hogyha fontos! A Félelmedet küzdd le! De ha fehéren és feketén látsz csak, az élet neked szürke.
Guruljunk le patakparti víztükröt lesve, A kis fahídon menjünk át halakat keresve! Olcsó hippik vagyunk, még te is az lehetsz, Ahogy hullnak a virágszirmok: szeretsz vagy nem szeretsz?