Idézetek dalszövegekből
Tenger, ha kutatom, Csipkeszélű árját, Kék égen repülő Felhőknek uszályát, Mintha a kedvesem Röptetné ruháját.
Úgy csukd le a szemedet, Úgy zárd be a kezedet, Mint hogy ha altatnál És elhagynál.
Égben az első sorban az utolsó holton vagy a kendő méhben vagy a borsó völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó égre nyíló szemben egy szem hó.
Nézd a szemeimet, minden kiderül, kár mondani már, A magyarság szívbe menekül, úgy is jót talál, úgy is jót talál.
Régebben nem kiabált, Nem nőtte túl a szobát, Nem morgott még a világ, Ennyi szabálytól.
Életem névvel vállalom. Akármit szólsz, utam folytatom. Életem lehet rossz vagy jó, Ez vagyok én: emberből való.
Nem tudhatod, ki jön veled szembe, És kit találhatsz egy másik testben. Örök ellenség, régi barát, Vagy akivel sorsod megosztanád.
Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne.
Egymásért egymás ellen harcolunk, Elvárásokkal szemben Napról napra átváltozunk.
Amikor semmi sincs, ami fontos, És nincs már kedved a szóhoz, És mindegy, hogy kit szerettél, Akkor érzed, hogy magányos lettél.
A magány az nem az, ami körülvesz, Hanem az, ami hiányzik - itt belül.
Ami feldob, az el már nem kap, Az élet ilyen, de könnyen megszokod majd.
A szerelem egy láng, amit nem lehet megszelídíteni, és bár készséges áldozatok vagyunk, kedvesem, nem lehet csak minket hibáztatni.
Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín, Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.
Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz, álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz. S hogy tűzhajú kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél, nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél.
Facebook
Pinterest