Idézetek dalszövegekből
Látom a nappalt, ahogy létezel, Idegen szemek kívánnak, érintenek. Éhes világ, és csak mosolyognának rajtam, Fájdalmam üvölteném, de elrejtem, el kell rejtenem.
Végül is mindegy is Tudtam, hogy nem is jössz Este csillag voltál Nappal meg fecske.
A folyóparton, térdig a vízben, a víz alatt, vagy a víz fölött éppen, a híd alatt, mikor szegények leszünk, a pálmák alatt, mikor gazdagok leszünk, Jó, jó, jó veled. Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled.
Hadd legyen sírban csend, Reménynek hely ott fent, S addig a part mentén Hadd legyünk ő és én.
Látom, hogy fáj neked, Látod, hogy fáj nekem, De itt belül lassan elül a félelem. Már nem bánt, ha jön a magány.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés, Amit megőrzünk egymásból, az álomszép.
Gyantád vagyok, körülölellek. Önmagamba átemellek mint a megdermedt kőben az időben maradt ősbogarat őrzi a ragyogó jáspis vagy smaragd.
Az élet egy pénzdarab feldobom néha de tudom mi fontosabb: az írás nem a fej.
Ha elindulsz csak úgy, csak úgy, cél nélkül, csak el, Engem is vigyél el!
Érzem, amit érzel, látom, amit látsz, Mégis másképp mondom, mint amit te vársz. Gondolhatok bármit, előbb mondod ki, Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá, S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el, Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel, Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Reszket az idő a tornyok fölött. Ártatlan vágyam még ünnepel.
Volt már szebb, s tegnapom mind több lett, S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel, Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak, S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én.
Jó, mikor hisszük még, Lehet olyan a világ, Amilyet szeretnénk. Hidd el, a hajnal attól szép, hogy minden éjben ott lapul Az örök sötétség.
Szerelmem vagy, Neked én adok nevet, És az a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, Ha megölsz is érte, Én akkor is szeretlek.
Facebook
Pinterest