Idézetek dalszövegekből
Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben, Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem, És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra, Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva.
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz, Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz.
Csak tanulj és taníts, hogy majd tanítva megtanuld: a helyed ott van, ahol szeretnek!
Az szeret, aki az utadba nem áll, Az szeret, aki tudja, ha menni muszáj, Az szeret, aki majd elenged téged, Az szeret, aki könnyezve ért meg.
Nem csupán csak egy véletlen, Hogy más kidőlt, de te életben, És írod át, amit írt az életed rád.
Soha, soha, soha nem érzek együtt veletek Könnyes lehet a szemetek, de nem érdekel a lelketek Akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek Ha síró gyereket látok, én a szemébe nevetek.
A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres, Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress, Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer, Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom.
Gyerek vagyok, és utcákon át szaladok Gyerek vagyok, és lányok szemében úszom el És nem vagyok, ha nem kapok szerepet Ebben a filmben csak magamat játszom el.
Körül az éjszakába' egyedül lenni kell, Hogy igazi nagyot üssön a szív, ha valaki majd átölel.
Nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta, remegő kezemet egyedül te vezeted, aki a kígyótól se félsz, és az almát is szereted. (...) Ne mondd ki a nevedet: te vagy az asszony, akit szeretek.
Már nem akarom tudni, hogy ki csinált ipart a zenéből, Már nem akarom tudni, hogy miben hisz, aki a hitért öl.
Az akaratod szabad, ez néha nagy teher, De ajándék is, hogyha jót teszel. A boldog életért tedd, amit tudsz! Vigyáznod kell, merre indulsz, Ahogy az életed végigéled, Olyan lesz majd a végítélet: Mélybe hullhatsz, mennybe juthatsz, De csak magad felett uralkodhatsz.
A zene szült engem s a nemzedékem. A zene az utolsó menedékem. Tudom, hogy egyszer a zene öl meg. Zenével adjanak vissza a földnek!
Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én, De minden eljön a maga idején. Nem vagyok zászló a mások ünnepén. Szelep vagyok az ország fenekén.
Facebook
Pinterest