Idézetek dalszövegekből
Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag, A múltad beszédes, a jövőd hallgatag. Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel, Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell.
Az én tengeremen csak egy hajó van, és ott úszik, a víz bárhogy is dobálja, és ha nagy ritkán csendesség van, azt mondja, hogy az az ő boldogsága.
Elvesztünk egy ősi fájdalom-vadonban hol minden gyermek őrült s beteg minden gyermek beteg s a nyári esőért remeg.
A tükörben az arc nem fél az ablakban a lány még kér baráti tor a lány él s kiált odakint csak rám várt.
Te most könnyet se ejts, nem érdemes, De ha jó fajta bort töltenél, Locsolj egy kortyot a földre, komám, Akkor tudom majd, hogy szerettél.
A tükröd leszek, hogy lásd, ki vagy, ha nem látnád.
Üres Fehér Papírlapokat dobál A postaládába Levél Helyett Ez vár.
Tükrödben árnyék, az árnyékod tükröző folt Középen ott állsz, és érzed, hogy fordítva volt Belépsz a tükörbe, megint egy ördögi kör Nincs helyed, valaki mégis a helyedre tör.
Mint kicsikart szó a haldoklóból - hol a kincs vagy ki a gyilkos -, olyan nehezen mondom, hogy "szeretlek".
Amelyik ajtón lehet, azon én benyitok, Nem csak az ajtó előtt állok és topogok, De mielőtt benyitnék, előtte kopogok.
Kell a társ két nagy szemmel, ha másért nem, csak, hogy kivegye azt a golyót, s a folyód keskeny medrét az útba vájja, és veled lépjen a sárba, s ha kell, hát szóljon rád, ha szöknél, egyik más világ sem jobb ennél.
Nálad a víz, nálam a szél. Elpusztulhat minden, ha mindez összeér, Mégis vízért sír a szél.
Kevés az ember, sok az emberszerű lény, Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg, megfertőzte valami az embereket. Szomorú, de fél az, aki szeret, zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.
Kedvesebb legyen a különös, mint a tiszteletre méltó.
Asszonyt és italt ne utasíts vissza.
Facebook
Pinterest