Idézetek dalszövegekből
Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj. Hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, Mielőtt megjegyezhetnéd.
A messzi világban egy réten ül A jövő egy telefonnál, Bele fennkölt szavakat mond nekem, Hazudik, hogy valahol vár.
Aki álmomra ügyelt, Hogyha gonosz hold kelt fel, Ki a kedvemért jövőt remélt, Az hogyan hagyhat el? Aki járt minden úton, Aki ismert minden szót, Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól.
Mennyei kéj, ha legyőzöm Szívem földi vágyait, De ha nem lehet legyőznöm, Szórakoztam egy kicsit!
Csak szólni kell, ha fáj. Csak mondani kell, miért. Csak kenyér legyen az asztalon, ami enyém és a tiéd. Kerülj be hozzám, ha téves úton jársz. Tudod, ilyen lehetett volna egy elképzelt világ.
Mese, hogy volt egy öreg ember, s egyszer hullt a hó, de az apóka s egy néni azt mondták: mégis, talán mégis, mégis védik, ami megmaradt, hogy legyen úgy, ahogy az élet kéri, ahogy senki sem érti, legyen mégis. Lesz valaha egy új világ, mely megérti, mi fájt, mely arról szól, hogy volt két ember, ki ugyanarra várt.
Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok, lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok, már tudom, semmi sem volt igaz, már tudom, illúzió volt minden, nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen. Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen, már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Beszél, aki keres Hallgat, aki talált.
De ha elhagysz engem, meghalok, vagy ami még rosszabb, tán megmaradok, s akkor mindörökre elveszek, és már nem kell, aki hazavezet.
A napfény a vízzel játszott, A boldogság szemedben látszott, A Hold csak ránk vigyázott, Az a nyár még igazi nyár volt.
Lesz még nap fenn az égen, Lesz még virág a fákon, Lesz még a lelkemben béke, Jön még a szememre álom.
Útvesztő minden út, minden csak visszajut, nincs nappal, hogyha éjjel nem jön. Nézd az árnyakat, sors drótján ránganak, mily büszkén, mégis mily esendőn!
Te vagy a hab a fürdőben Libamáj vagy a hűtőben Te vagy a sóhaj a paplanon Jégvirágok az ablakon Te vagy a tavaszi áradás A vihar előtti villámlás A folyton nyüzsgő Oktogon Az összenézés szombaton.
Azt mondják, a jó dolgokhoz idő kell, de az igazán nagyszerű dolgok egy szempillantás alatt történnek.
Az álom egy kívánság, melyet a szíved teremt.
Facebook
Pinterest