Idézetek dalszövegekből
Merülj el egy új tengerben, és ússz az árral! Rombold le a jó öreg falakat, és építsd őket messzebbre!
Alaposan elferdült már az értékítélet, Hiába nézed, mégis tévesen ítéled meg, Mi a jó, mi a rossz, mi szép vagy csúnya. Vagy csak direkt torzítasz a hazugságok mögé bújva? De durva! Te még magadat is becsapod, Mert megszoktad, hogy a boldogságot csomagolva kapod.
Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad, De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad? Mert elmenni látnak, így övék a bánat, Értetlenül állnak, az emlékek fájnak, Csak vágynak utánad, mindenük a gyász, Közben azt se tudják, valójában merre jársz. Később jónak öltözve az idő lép közbe, Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze, S ha a feledés gyomja a sírodra nő, Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.
Egy gályában ülünk, amit rengetegen hajtunk, De nem igazán egy irányba, így minden hiába, Csak egy helyben tipródunk a megoldásra várva.
Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem. Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos nem ígérhetem, De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom, van egy hely távol, ahol mindenki barátom.
A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen, Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem. De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul, A lényeg sokszor bennük marad kimondhatatlanul.
Mikor a tükörben idegen az arcod És eluntad végleg a harcot Mert tudod, hogy sohase nyertél Akkor érzed, hogy magányos lettél.
Amikor egyedül vacsorázol És magaddal bújócskát játszol És otthonról hazamennél Akkor érzed, hogy magányos lettél.
Nézlek téged, és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm, a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom.
A szívem mélyén elhervadt már minden virág, De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát, Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok, Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok.
Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd, Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít.
Könnyen jönnek a könnyek Nem tanítják a könyvek Hogy annak sosem lesz könnyebb Aki a föld fölé görnyed.
Mint amikor a gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak.
A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog.
Facebook
Pinterest