Idézetek dalszövegekből
Az élet szép, de tény, hogy én még szebb vagyok.
Nekem káosz kell, nem bírom a rendet Zaj kell, ami megöli a csendet Élet kell és szabadság nem valami ostoba hazugság.
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel, Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el, Utolsó emlékem küldöm neked, Papírra égetve, mennyire szerettelek.
Úton lenni - semmi. Útnak kéne lenni legalább. A célt senki se tudja. Majd egyszer megmutatja önmagát.
Lehetsz gazdag, lehetsz szegény Lényegtelen, hidd el nekem A hazád nélkül senki sem vagy Nincs már helyed, nincs életed, Jöttment lett a bélyeged.
Emlékezz, mennyire szerettél, Mennyire fájt, mikor elmentél. Nézz rám, fogd meg a kezem, Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem.
Megtanultam szeretni, és te segítettél ebben, Még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. Már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én, Valahol még vár egy kis remény.
A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress, De máskor a világ olt be engem és senki nem keres. Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped, Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked.
Gyilkos hajsza a percekért Megszakadni a semmiért Sok-sok ember túl sok bajával Az egész bolygó levert fajával Én nem tudom, hogy hogy lesz vége De ma nem érdekel, csak legyen béke Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok Így lesz, ha itt még bízok.
Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem, És néha rád gondolok, álmodozom ébren, Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem. Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz, De magyarul álmodsz, magyarul sírsz.
Magad választod a nehezebb sorsot És megbecsülöd az őszinte szót Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni És felismered a rosszat s a jót.
Miféle világ ez körülöttem, S hová lettek az álmaim? Nem maradt semmim, Te vagy talán az egyetlen.
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Facebook
Pinterest