Idézetek dalszövegekből
Az erény olyan világot kér, miben nincsen rá szükség, hol nincs bűn, se szentség.
Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek, Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled? Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted, Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek.
Minden karácsonykor megszólal a telefon, Tudom, te hívsz, enyhítsd bánatom.
Ne hidd el, ha mondják, egyedül maradtál. Mindig lesz egy csendes társ, kiben régen is bíztál.
Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem.
Bárki jönne, aki helyemre lép, Mondd el neki, milyen szép volt a nyár!
Talán egyszer megtudom, hogy mit titkolnak a fák, egyszer el is mondhatom, hogy hol van a valóság.
Mosolyogj, még ha szíved fáj is, Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is, Akkor is, ha felhők takarják az eget.
A szeretet boldogságában nem érzünk félelmet vagy rettegést, nem csak létezünk, elkezdünk élni.
Minden nap újabb állomás: Dönthetsz, kiszállsz vagy folytatod. Szerintem vívd még a harcod, Amíg itt vagy.
Miért fáj minden ébredés? Miért annyi a szenvedés? Miért élünk, ha tudjuk jól, Ez az egész egy tévedés?
Vihar szárnyán repül a gyors idő, terhe súlyos, akár egy malomkő. Röpít magával fájó, nagy gondokat, szabad mégis, mint a gondolat.
Itt élj, vagy bárhol, lényeg, hogy otthonra lelj! Így élj, vagy bárhogy, a szíved magyar legyen!
Ha azt mondja valaki, te nem voltál mindig ilyen, Gondold végig az életed: egyszer lenn, egyszer fenn. Vedd észre magadon a változást a múlttal, Hidd el, hogy akarod a többet és az újat.
Talán csak álmodod mindazt, amit élsz, S a halál a felébredés.
Szállni kéne szárnyak nélkül, Álmodozni álmok nélkül.
Facebook
Pinterest