Idézetek dalszövegekből
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy, várj, míg felkel majd a nap. Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág. Várj, míg felkel majd a nap. Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj. Együtt, míg a nap utoljára kél. Együtt mondjuk annak, ki még fél: te csak várj, míg felkel majd a nap.
Nézd, milyen szép az éjjel, Ránk köszönt csillagfénnyel, A Hold mily fényesen ragyog, És én oly boldog vagyok, Jöjj, ne félj, senki se lát, Bújj hozzám, ölelj át...!
Nézd meg egyszer egy székely ember arcát, mikor Vásárhelyt elhagyva hazafelé fordul! Nézd meg az arcát, mikor megpillantja a Hargitát! Aztán csendesedj el, és imádkozz, hogy legyen egy olyan hely a világon, melynek láttán te is úgy érzel, mint ő! Mert ha van, akkor van hazád is.
Álmodj tovább, Láss meg minden pici csodát, Élj úgy a perceken át, Hogy egy nap a világ.
Elindultál hát felém, Jöttél, és mindent vittél. Talán te hittél egy másik új csodában, Mert a régi neked így már kevés.
Elromlott jó néhány hét, És néhány hónap és év. De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam, Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.
Áldj most meg, erőt adj, hogy holnap itt legyek Fáj a szó, máshol, nélküled.
Halott az érzés Élő a fájdalom.
Mindenki él valamiért, Mindenkinek jár egy élet. Megpróbálom megkeresni azt, Amiért élek.
Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe, Úgy szeress, haljunk kicsit bele.
Reményt kaptam csak az útra, Én, az örök átutazó Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Őrlángra tettél engem, Elhagytál, megértettem. Ösztön csak a szerelem, Gyengeség, villamosság.
Most nincsen más, csak a csönd van Darázsderekú felhőkből Lassú eső hull Ez a szerelem véget ért.
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörű félhang egy kottafüzetben.
Ha akarod, suttoghatsz, Nekem az is elég, hogy halljam, És én majd ott leszek, és segítek, ha baj van.