Idézetek dalszövegekből
Aki szakállal hordja a szemüveget, Biztos nagy tudósa a léleknek, S tudja jól, ha az imádott szempár nem mosolyog, Jaj, a földre zuhannak a csillagok!
Ha egyszer rossz, akiben annyira megbíztál, Tőr a szívben, máris meghaltál. S ha az a könnycsepp végül lassan a földre gurul, Az összes óceán vize túlcsordul.
Könnyes szemekkel állsz a nyitott koporsó előtt, S nem érted, miért mindig a jók halnak meg idő előtt. Az Úr meg azt nem érti, ha amíg élt, elfeledted, Miért kellett, meghaljon ahhoz, hogy rádöbbenj, szeretted.
Ha nem marad más utánam, Csak partra vetett hordalék, Kertembe gyűljetek, és ott szórjátok szét, Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át, S majd engem éreztek, mikor ontja illatát.
Ahogy egy színész eljátssza, Hogy belehal, ha elvadul a szerelem, S ha vége a mozinak, mindenki sír, Az álompár meg új szerepet ír. Mert ez egy vászon, ahol te is játszol, Ahol a vadnyugat éppen olajért táncol, És egy új felvonás jön majd, ha leszerepel.
A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám. Kopár a világ.
Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet. Ő teremtett meg, de most mit kezdjen veled? Mi mást is tehetsz? Amit tudsz, az ma még elég lehet, De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett.
Több bennem a kötelesség, több benned a hála, ha a szív gondolkodik, nem nagyon jut idő másra. Több benned a csalódás, több bennem a méreg, ha a szív szalutál, már nincs benne élet.
Trükkös az élet, az ember mindig tervez, A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz.
Az oroszlán gyengesége a nyulak bátorsága.
Sebeink nem szűnnek meg fájni, égni, nem enyhülnek, újulnak szenvedési. Rég alva járunk, és némán vérzünk... Hova tűnt régi dicsőségünk? Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna szabadságunk lehanyatlott napja! Hej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád a Te bujdosóidnak dalát.
Sorsom akármerre mégyen, Rólatok el nem felejtkezem, Minden járáson-kelésen Véletek lesz majd emlékezetem! Hajnalnak fénye, vezess az úton, Mély, sötét éjszakán, láng, vigyél át! Szél és felhők, távoli erdők, Föld takarja el bús lábam nyomát.
Ha ma elvesztem Holnap újra kezdem Ha egymagamban is kell összeesnem Talán jobban is lehetne élni Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
Nem kell, hogy észrevedd, Mert meg sem értheted, Nem látja szép szemed, Hogy az átok alól Végre Feloldoztál, Zavartan felnevetsz, Örülsz, hogy itt lehetsz, Engem nem gyűlölsz, nem szeretsz, De az átok alól Végre Feloldoztál.
Ha tiltják, megteszem, Tanítják, nem hiszem, Nem adják, elveszem, Mert csak úgy élvezem.
Facebook
Pinterest