Idézetek dalszövegekből
A világ állásán parázó, múlásán nevetők, Könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők, Az érdeklődve néző kutyák, a tompa csillagok, Mind tologatják a belső időt, de a végén mind halott.
Hiába vagy gazdag, Ha az égiek leszavaznak, A kocka, ha el van vetve, Te meg a föld alá temetve.
Boldog névnapot, Neked csak jót kívánhatok, Az ünnep így szép, ahogy ránk talált, hisz együtt éljük át, Hát boldog névnapot, ma boldog mind, aki adhatott, Ki hozzád eljött, mit is mondana, boldog névnapot!
Nem sürgetem, nem várom, Nem bántom, nem sajnálom, Nem sajnáltatom magam, magam adom.
Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni, Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán. Hisz amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad.
Kézen fogva álltok be a sorba, mosolyogva figyelitek, ahogyan pusztul és ég ez a Föld, gyermekek sírnak a sarkon. Elhagyott életek, haldokló emberek kiáltására ébredek minden éjjel. Gyertyáktól világító autóutak, vonat alatt eltűnt lelkek, mélybe zuhant testek kiáltására ébredek minden éjjel. Összenyom a tér, fertőzött ez a világ. Hova veszett szemetek csillogása? Nézzünk egymásra, magunkba, emberek!
Ébren vár rám a világ, Felém fordítja az ágyát, Félhomály, Így játszik a vágy.
Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve Nyugalom lesz mindenhol, és bezárkózom belülre, Az elmém titkos zugába, és rájövök majd végre, Hogy te hiányzol egyedül az út végéhez érve.
A tökéletes pillanat úgy elrohan, mint egy álom, A szemem már lezárom, mikor izgatottan várom, Mikor tudom, hogy ez véget ér, hiszen csak egy pillanat, Nem is reménykedem benne, hogy majd végleg így marad. Ezért aztán egyedül, úgy, hogy nem zavar meg senki Eljátszom, hogy megszűnik a világ, nekem ennyi.
A végzet nem várhat, Tényeket torzíthatsz, A végén ordíthatsz. Hiába a béke, Egyszer csak vége.
A mosolyod kiűzi lelkemből a sötét fellegeket Egy édes álomban, amit valahol láttam. Még ha a lemenő nap magával is ragad, árnyékaink mégis összefonódnak.
Az élet kiválasztott téged, csak ketrecben futsz; Egy elűzött vaddá tettek, Te félsz, nem szabadulsz.
Az egérnek lakásom palota A lónak a kutyaól kalap A gyufának börtön a skatulya Nem kérnek szappant a halak A légynek a légyfogó vacsora A sasnak a távcső is kancsal A macskának nyávogás muzsika A patkánynak denevér angyal.
Szabad vagyok! - mondta a majom a rácsnak. Én nem! - mondta a rács. - Engem majmok köré zártak.
Szeress úgy, hogy bízzak még, Higgyem azt, hogy győztesként Nem lépsz rajtam át.
Facebook
Pinterest