Idézetek dalszövegekből
Forró nyár volt, s hosszú útra mentek, Trombita szólt, és harci dob pergett. Büszke zászlók a szélben táncra keltek, Nem tudhatták, vesztükbe menetelnek.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Elfojtott dühömet ne lássa más Csak a falak őrizzék titkomat Mert bennem őrült láng ragyog Én idelenn idegen vagyok.
Megjöttem, és lettem egy kisgyerek Nem kértem, csak kaptam egy életet Lett vágyam, lett álmom, bár céltalan Mert térkép nincs hozzá, hogy merre van.
Ne szólj, csak fogd a kezem, Úgy kell, hogy védj, ne érhessen el A kő vagy könny, vagy gyilkos közöny.
Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem, Egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem.
Süt a nap, nehogy szomorú légy, Ez lehetne százszor is rosszabb. Süt a nap, kicsit nevet az ég, Még gyönyörű dolgokat hozhat.
Van, aki szebb, és van, aki jobb, De olyan nincs, aki én vagyok.
Szerelmem tavaszát élem, A második évszak, mely mélységeire vágyom, Te vagy éltető napfényem, Kis, meleg sugarak, Mik kényeztettek már egykoron.
Sokszor szerelembe estem, Sokszor csak a szikrát éreztem, Sokszor csupán merengtem, Holott tiszta volt az ösvény előttem.
Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek, túlontúl futnak velem a percek, egészségünkre ezerszer ittunk fel hát, előre, induljunk!
Ne szólj, szám, és nem fáj a fejem, Hisz bolond, ki sokat beszél. Csak arra figyelj, vétkesek közt Cinkos ne legyél!
A szó veszélyes fegyver és van, aki fegyvertelen.
Az emlék, mint a bor, csak szédít.
Vaknak, ki fényt nem kapott, Sose láthat napot, csillagot, Neki mondd, hogy van Isten.