Idézetek dalszövegekből
Lehet, hogy azt hiszed, hogy valaki vagy, De az a valaki mit ér valaki nélkül? Itt egyedül csak az van egyedül, Aki annyira szereti magát, hogy végül senkit se lát.
Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó Dalt szül a súlyos félhomály Érzem, hogy sírni volna most jó.
Látni a szíveddel, a szemeddel lesni, ha becsukod, vágyak, és ha kinyitod, semmi. Majd a hintaszéked elringat, s az álom nem jön a szemedre, csak ott ül a párkányon.
Bohóc vagyok, könnyen mossa sminkemet, Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet, Szomorú az arca, de te boldognak láthatod, Talán nincs is, ami elűzi a bánatod.
Forró betonon hasalok Távoli hang csak a gyász Lassan lüktet egy ér Fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér Oh, csak játszik a szél Tudom, már messze vagy rég Bennem minden halk szavad él.
A gondolat, Az indulat Eltűnik egy perc alatt; Álmaink A verseink, Filmjeink és dalaink.
Tizenöt perc arra sosem elég, Hogy tornyot építs fel, de percek alatt leég.
Átsírt éjszakák, elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod.
Egy szép nyári este megismertelek, Megláttalak és megszerettelek. Csendben az úton jöttél énfelém, és nem történt más, csak fújt közben a szél.
Amit nekem adtál, azt én elfogadtam És hittem benned, pedig nem is tudtam Hogy hitem örökre megmarad Semmim sincs, csak te vagy.
Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe, Csodálkozz és hatódj meg néha, és gyakran nézz a tükörbe! Olvass, de csak komoly könyveket, ha eljön a tél, korcsolyázz, Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás! Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád, Szeress, legalább úgy, ahogy engem, szeress valaki mást!
Amiért könnyezünk, az magunk temetése. Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel, Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett. Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod A fél krajcárt sem érő bölcsességet.
Kezed alatt énekelnek A tétova mozdulatok Szürke egű napjaimat Fényesíted, ragyogtatod.
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér, Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell. Hogy lásd, egy napod mennyit ér, Néha látnod kell, az élet hogyan fogy el.
Csak mert paranoid vagy, nem biztos, hogy nem üldöznek.
Facebook
Pinterest