Idézetek dalszövegekből
Valahogy már máshogy látom a dolgokat, ember vagyok, nem holmi áldozat. Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc, egy másik én, de nem az enyém.
Két szoba közt a csend - de végtelen nagy távolság! S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.
Okosabban kéne élni, annyit mondhatok, Nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot.
Látom, baljós a hold fent, látom, a baj közel, látom, ég villog, föld reng, látom, rossz idő jön el. Ma éjjel a lábod ki ne tedd, hogyha kedves az életed! Baljósan kel ma a hold.
Ezen a falon, amit emelek, a te neved a vakolat.
Ez a sorsom, nekem is meg lett írva. Aki írta, az az égből nézi, ott az első sorban ül, és mégsem érti, csak bámul rám, hogy minden rendben. Neki könnyebb minden.
Ha nem hiszed el, hogy az élet Tényleg örökké tart, Hiába úszol, belefulladsz, pedig Ott van a másik part.
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon, ha nagyon félt, akkor behívjon. Az Apám dolga, ha ajtót nyit, ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
A zenész dolga, hogy zenéljen, a szívem mélyéig elérjen. Az író dolga, hogy meséljen, de igazat írni ne féljen.
Kinek mi dolga? - Szerintem a gyermeké az, hogy szülessen, a Napé, hogy megsimogassa, s a Holdé, hogy álomba ringassa.
Amit megtanultam, mind hazugság, Aki vigyázott rám, már nincs velem, És azt kívánom, bárcsak tudnád, Hogy mit is érezhet a védtelen!
Nem fekszem le, mert nem keltem fel, Nem alszom, nem ébredek, Sose születtem, sohasem éltem, És még sohasem haltam meg.
Rólad beszél az este, a szél A beálló csönd, a hajnal, az éj, Az ima, az álom és minden szavam, Várlak haza, ajtóm nyitva van.
Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.
Facebook
Pinterest