Idézetek dalszövegekből
Minden bűnre van bocsánat Felhőket oszlat a fény Ne lásd a fehéret feketén Mindig van remény.
Az élet csak egy szép ígéret.
Táncolj, hogy ne lásd a végét, Merre fordult e szédült világ. Ne félj, hogy elnyel az örvény, Higgyük azt, körhinta száll.
Amikor vége az utolsó dalnak is, És a varázslat szétfoszlott már, Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg, Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.
Szeretek én mindent, ami nem akar közel jönni hozzám, csak úgy néz messziről, és én is nézem, amíg ideér, és abban a percben kezdődik el az, amitől félek, és félsz.
Bármit mondasz, magadról beszélsz. Uralkodsz és elítélsz még úgy is, ha dicsérsz. Bárki szól, csak részigazságokról szónokol. Tudod, a pokolban bírónak lenni, hát, az is csak pokol.
Kezemen az öt pont, mutatja ki vagyok: A négy fal között egyedül rohadok. Szabadság, ó ez a fogalom! Milyen lehet vajon szárnyalni szabadon?
Az angyali városból már elköltöztek rég az angyalok, A többiek meg a zajban nem hallják az égi dallamot.
Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak.
Ó, az illatodban ülve várok egész nap Hogy szádban hozd el éltető vizemet Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled.
Minden érzés más, minden ember változik, Van, ami örök, és van, ami csak távozik. Van, ami szép, olykor megható, A lélek szava, mi felmutatható.
Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart.
De aki nem uralja a félelmeit, Azon más uralkodik, és elveszik.
Aki nem akar adni magából, Az dob el mindent magától. Csak a szeretet ment meg téged, Ha a világ szennye venné a véred.
Kell, hogy emlékezz minden álmodra, Mert csak űrt hagy majd múltad számodra. Hogyha félsz attól, mit most megtennél, Tudd meg, hogy lesz jó, és nem vesztettél.
Facebook
Pinterest