Idézetek dalszövegekből
Soha nem lesz alku tárgya Édes népünk szép hazája, Ezüstpénzre nem váltható, A magyar föld nem eladó!
Egyszer még egy gyertyafényes, csendes este visszatérünk. S mint a régi dallamokra, álmainkra úgy emlékezünk.
A szív, ami szeret, mondd, miért pusztít, ha másra is jó? A gyűlölet tüzén nem fog sajnos a szó.
Nézd, ez a világ! Itt kell élnünk, mint átutazók. De bármit is teszünk, nem lehetünk, csak jók.
Nézd a fáradt arcokat és halld a sápadt hangokat! A gyűlölet végleg égjen el -, hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel!
Nézd a porban élő gyereket! Szeme szívbe égő felelet. Csupa jóra vágyó szeretet -, lehet sorsa szebb, csak engedd! Légy a társa, gondot oldó -, maradjon tiszta, álmodó!
Búcsú és köszönés ez az élet, Szüntelen utazik csak a lélek. Testet talál, majd levedli porladt bőrét, mint százegy halál szór szét.
Hogy múlik az idő, úgy kopik, fakul meg a szív. Valami úgy hiányzik, amitől visszatér a jó.
Ki nem volt soha még úgy szívből szomorú, nem tudja, mi a boldogság. Kit bánat sosem ért, ki rosszat alig élt, jó sorsát az olyan miért venné komolyan?
Hiszek benne, hogy az álmok szentek. Elviszik a legsötétebb félelmeimet, s játékot faragnak belőlük.
Az otthon itt van, ha jössz mellettem, még ha nem is nézel rám.
Eltűnt már minden, miről álmodtál, Széthullott lassan, mint egy kártyavár.
A szerelem az egyetlen lélekdonor.
Őszintén akarok élni, minden utam végigjárni, hinni abban, amire vágyom, s ha hiszek benne, küzdeni érte bármilyen áron.
Eljött valaki a csend partjára üvölteni: Végre! Megkapta a semmit a mindenért cserébe.
Facebook
Pinterest