Idézetek dalszövegekből
Minden nap új reménnyel ébred, talán lesz egy új esély, minden nap változhat az élet. Ő már elfelejtené, ő minden reggel úgy kel fel, és indul kopogó szemmel, hogy közben félni nem mer. Kikerülöd ha jön szembe az utcán, azt hiszed, mindent tudsz tán, koszos gyerek csak rossz lehet, csúnyán beszél, biztosan meglop, ha hozzád ér, ezért otthagyod, pedig csak enni kér.
Hosszú a nap, hosszú az éj, És csak a vágy, ami nem kímél, Hajnalokon félredobom, minden Büszkeségem, ha hiányzol nagyon!
Volt, amikor messzire szálltam, Többé már nem bír el a szárnyam, Elfáradt már, mégis szállni kell. Mindig álmodtam egy szebb világról, S lassan eltűnök a nagyvilágból, S még nem jöttem rá, miért vagyok én.
Azt mondtad, jól vigyázol rám, elhittem, mégis itt hagytál! Már régen nem vigyázol rám. Azt mondtad, bújj közel hozzám, nem érhet semmi itthon már. Túl régen nem vigyázol rám.
Sebzett vagyok, És könyörtelen, A világ egyre csak Pöröl velem. De Te megláttad, Hogy kábultan Bámultalak, És felragyogott a Nap.
Most kicsit meghalok Magányomban elsüllyedve Megvadulva érted ordítok.
Nem akarom, hogy azt hidd, jobb lettem, Mert egy nap neked mindent megtettem, Bennem minden a régi, te rólam mást hittél, Mert a vér nem válik, a vér nem válik vízzé.
Ezer év van mögöttem, húz a szívem, de ezer év kevés nekem, zsebre teszem. Örök élet lehetnék ne legyen határ! Annyi mindent szeretnék, de jár, ami jár...
Nem is élsz, ha már nem érzel! Sosem égsz, ha félig égsz el! Csak az a bűn, mit bűnnek érzel, s nem a vágy!
Menj, ha szép ígéret hajt, Menj, hogy visszatérhess majd, így van jól! Mindegy, vágyad hova hajt, Minden út csak hazatart... így van jól!
Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet Soha már.
Bárhogy fáj: Elmúltál! Gyáva perc, Te bűntelen, Te tiszta, Nem idézhet vissza semmi már.
Gombostűre szúrva szépen, Ezernyi színes pillanat. Az idő, ha megdermed a képen, Az öröm talán itt marad.
Hiányzik néha egy kis fájdalom Máskor meg nem bírom azt, hogy folyton megkísért.
Nem gondolni rád Én már nem bírok tovább Tőlem hiába tiltanád Tested selymes ritmusát Én már megtanultam rég Van, aki csak távolabbról szép De tőlem senki meg nem véd Belőled ennyi nem elég.
Nem adom fel, tudjátok Láthatatlan, lapos sumákok Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Ment a hűtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi, hálátlan lett sorsa, Keserű könnye arcát mossa.
Minden most kezdődik el, aztán úgyis menni kell, elfordul rólunk a Fény, aztán nincsen több remény...
Kérlek, ne sírj, ha valami bánt, Hívj, egy szó, s dalom érted kiált. Rám találsz majd, tudom, eljön az a nap, Vágyom rád, oly messze vagy.
Voltam már lenn, és hagytak egyedül, Üres falak között, távol mindentől. Keserű a magány, de tudtam, sikerül Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
Szabadon élek, szabadon érzek, A szívemnek nincs akadály, Csak hagyom, hogy égjen És vigyen a vérem, mert szabadon semmi se fáj.
Ilyenek voltunk, vadak és jók, Bűnösök közt is ártatlanok. Ilyenek voltunk, és marad egy jel, Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
Facebook
Pinterest