Idézetek a beszédről
A nyílt, egyenes beszéd nem azt jelenti, hogy minden önkontroll nélkül tüstént a másik arcába vágjuk mindazt, ami első pillanatban a lelkünkbe tolul. Olykor ajánlatos a nyelvet fékezni, mérlegelni: az igazság vagy csak a puszta indulat késztet-e arra, hogy gátlás nélkül nyilvánuljunk meg. A sértő fogalmazás nem őszinteségünk, hanem bárdolatlanságunk jele.
Mert amennyire a kéretlen-éretlen tanács káros túlcsordulása a jóakaratnak, a kérésre megtagadott tanács a kiapadt részvét jele. A panasz meghallgatása, az érdeklődés az iránt, amibe beavatnak, viszont sohase tehet kárt, gyakran feloldja a beszélő görcseit. Nagy jótevő olykor a csendes meghallgatás - mai világunkban, amikor mindenki beszélni szeretne, és ahol oly sok a hiábavaló fecsegés.
Azt mondják, a férfiak és a nők különböző nyelvet beszélnek, de ez nem igaz. Ugyanazt a nyelvet beszélik, csak nem ugyanazzal a füllel hallgatják.
A kimondott gondolat mindig halott.
Amiről nem beszél az ember, arról nem derül ki semmi kínos.
Vigyáznunk kell társaságban azokra az emberekre, akik soha nem asztalszomszédjukhoz, hanem mindig az egész társasághoz beszélnek, azt akarják, hogy minden szavukat minden jelenlévő hallja, zsugorian vigyáznak arra, hogy egyetlen szavuk se guruljon asztal alá, állandóan történetkéket mesélnek, előadásokat tartanak a maguk kiválóságának bizonyítására és a társaság elbűvölésére. Az ilyen embereket kedvelik és szívesen hívják társaságba, mert elfoglalják a jelenlevők eszméletét, érdekességet és néha jókedvű hangulatot nyújtanak az egybegyűlteknek. De ezek az emberek hamis próféták: nem az fontos nekik, amit mondanak, nem is, hogy meggyőzzék azokat, akikhez beszélnek; egyes-egyedül saját hiúságuk kielégülése fontos nekik. Az ilyen emberek társaságát tanácsos gondosan kerülni.
Lassanként fénnyel és értelemmel telt meg minden. A bizonytalanság szertefoszlott, a szavak maguktól törtek elő, és már nem is ügyeltem olyan nagyon, hogy mit mondok. (...) Hallgattam a saját hangomat, de mintha már nem is én lettem volna, mintha másvalaki beszélne, az a bizonyos valaki, akivé válni szerettem volna. A szavak már nem fedték a valóságot, eltolódtak, átsiklottak más, színesebb területekre - nem, amelyeken az életem apró eseményei zajlottak -, és én tudtam, hogy már nem az igazat mondják, hogy képzelgéssé és hazugsággá válnak, de nem törődtem vele, hiszen az igazság vigasztalan volt és fakó, s csak az érzelem, csak az álmok visszfénye fejezte ki az igazi életet.
A hallgatásnak nincs semmi értelme. A dolgok attól nem változnak meg, hogy beszélünk róla vagy nem.
- Drága barátom, az ember mindig kiadja magát, hacsak meg nem fogadja, hogy egész életében csukva tartja a száját. A beszéd a leghatásosabb leleplezés. - Még akkor is, ha valaki hazudik? (...) - Igen, madame, mert nyomban tudni lehet, miféle az a hazugság.
Ha öt percig panaszkodsz, akkor csupán elvesztegettél öt percet az életedből. Ha viszont nem hagyod abba a panaszkodást, nemsokára olyan sivár anyagi körülmények között fogod találni magad, ahol majd az önsajnálat porában fuldokolhatsz.
Hosszú, emberi útjainkon lobogó, szép szó is van elég, de vajon a melegéért lépünk-e mindég közelébb?
Egyetlen jó mondásunk sem teljesen a mi találmányunk; semmi más nem a sajátunk belőle, mint a temperamentumunkból, jellemünkből, környezetünkből, tanulmányainkból és asszociációinkból fakadó jelentéktelen változtatások. Ez a kis különbség választja el egyik ember beszédmodorát a másikétól, ez adja meg egyéni stílusunk bélyegét, és teszi időlegesen sajátunkká.
Én nem leszek boldogabb, ha elmondom, amit mondani kell, de boldogtalan vagyok, ha nem mondhatom el.
Az emberi nyelv strukturális jellegzetességei között az egyik legfontosabb, hogy a személy képes arra, hogy már aközben hallja saját üzenetét, míg kimondja.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem.
Facebook
Pinterest