Idézetek a beszédről
Szeretek beszélgetni az emberekkel, mindig is szerettem. Azt gondolom, ha az ember mesél magáról, olyasmire is rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott.
A téma is csak olyan, mint a szenzáció: az ismétlés elkoptatja.
A szó csak üres, jelentés nélkül való hang. Hideg, mint a réz, amely cseng, de nem érez; holt, megmerevedett állat. Elégtelen a szív véghetetlen, eleven, erős, meleg érzésinek lefestésére.
Oka van annak, hogy kifejlődőtt bennünk a kínosság érzete: jelzi, hogy miről nem kéne beszélni.
Mindenki összeakad néha olyan emberrel, akinek beszédét szívesebben hallgatja, mint másokét, akinek szavai közelebb férkőznek a lelkéhez, buzdítóbban hatnak rá, mint más szavak.
Hiába vitatkoztok ti jobban, ha ellenfeleiteknek erősebb az akarata.
Néha már úgy érzem, nagyon sok, talán minden a szavakon múlik, melyeket idejében kimond, vagy elhallgat, vagy leír az ember.
Bármilyen értelmetlen az ostobák beszéde, olykor elég ahhoz, hogy megzavarja az okos embereket.
Némely szó egyszersmind beszéd is, sírás és kiáltás egyszerre. Minden rajongás és minden fájdalom egybeolvad, és együtt tör ki benne.
Minden nép, amelyben megvan az erő záloga, tele van a lélek sajátos, ragyogó, alkotó képességeivel és más isteni adománnyal - sajátosan különbözik beszédében a többitől; bármit fejezzen is ki, a kifejezésben egyúttal a saját jellemének egy részecskéje is tükröződik.
A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (...) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.
Miért kell mindenre szavakat keresni, mindent körülírni, meghatározni? Miért kell a jónak nevet adni? Minden szó, amit ilyenkor elmond az ember, hétköznapivá szürkíti az ünnepet.
A nyelv eszközei megbabonázzák értelmünket.
A beszéd a legnagyobb csalás. Önmagunk és mások állandó megcsalása.
Ha fölösleges, mit szólok: szavam kihűl, mint ősszel a szél.
Ez a baja a mai világnak. Túl sok zűrzavar. És túl sok a finom beszéd. A finom beszéd, amely arra szolgál, hogy elfeledje a zűrzavart. Mint az erősen fűszerezett öntet, amely arra szolgál, hogy elleplezze, hogy az alatta lévő hal büdös.
Facebook
Pinterest