Idézetek a beszédről
Az ember úgy is lehet szókimondó, őszinte, hogy oly módon fejezi ki az érzéseit, amely nem bántó a másik számára.
Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
Az igaz szavaknak van valamilyen alakító és tisztító erejük.
Vannak semmire sem jó, használhatatlan emberi beszédek, melyek csupán önmaguk miatt vannak. Szavak, melyek saját maguk tükörképei. Mint az olyan köpeny, amely folyvást magát akarja magára ölteni. Hallottam ilyen fecsegéseket a hazámban eleget, a grófságban is, a piacon, a városkánk utcáin, de bizony még a templomban is. Az ember néha úgy beszél, hogy temetőt épít a szavakból, melyek a nyelv földjéből úgy merednek ki, mint a holtak sírkövei.
Azt mondják, azért dadogok, mert az eszem előbbre szalad, mint a nyelvem. Most ketten is dolgoznak rajtam. Logopédus Kati néni akadálymentesíti a nyelvemet. Pszichológus Eszter néni megpróbálja kicsit lelassítani az észjárásomat, hogy a nyelvem utolérhesse.
Szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik, a beszédet akár mellőzhetjük is.
Nem forraszt a szó szívet szívekhez, Ha nem szívedből érkezett.
Ha ketten, hárman néha összejönnek, Miről is folyhat köztük a szó-beszéd? Egy másik ember lesz az áldozatjuk, Kínozzák, szúrják, gyilkolják szegényt. Midőn ezt hallod, fuss, szaladj el onnan, A szó mielőtt még lelkedhez ér: - Rágalmat szóró, pletykázó világban, Lelked maradjon mindig hófehér!
Beszélni: - Nem irtóztok? Minden szavatoknál remegnetek kellene... S egy óráig mérlegelni minden szót... Nem adja-e ki titkaitokat? Nem árulja-e el, hogy kik vagytok... s nem csúszik-e ki mellette még egy másik, - valami jeladás arról, hogy hol bujkáltok álmaitokban? S nem válik-e ténnyé, jóvátehetetlen valósággá, ami lelketek sötétségében eddig, mint bizonytalan árnyék imbolygott csupán? A beszéd árulótok, - jól vigyázzatok!
- Nagyon okosnak tartanak, pedig ez egyáltalán nem igaz. Mit tegyek, hogy ne derüljön ki? - Tanulj sokat, és beszélj keveset.
Néha történnek olyan valószínűtlen események, hogy az embernek komoly erőfeszítésébe kerül meggyőzni az elméjét: nem csak hallucinált. Például, amikor két szóval tönkretehetünk egy életet, és e felismerés után el kell töprengenünk, hogy vajon tényleg kimondtuk azt a két szót, vagy csak elképzeltük a hatásukat. Álom és valóság cérnavékony határvonalán sétálunk ilyenkor, és mindössze az dönti el, melyik oldalra kerülünk, hogy gondolatban vagy tettben nyilatkozunk-e meg.
Az ember egy életen át hallgat arról, ami a legfontosabb volt. Néha belehal e hallgatásba. De néha módja van elmondani... s ilyenkor nem lehet, nem szabad tovább hallgatni.
Ha magunk láncokban vagyunk, mindenki tudhatja, hogy a nyelvünk sem lehet szabad.
Az bosszant, hogy az emberek hangja mindjárt más, ha kérnek valamit (...). - Sokkal jobban szeretném, ha akkor is épp oly zordon volna, - mint egyébként.
Rájöttem, hogy azok a szavak, amikkel lépten-nyomon dobálózunk, szinte semmit sem jelentenek.
Facebook
Pinterest