Idézetek a beszédről
Nyegle szó a békét sebzi meg - ne okozz rossz érzést senkinek.
A tettek egyedüliek és megmásíthatatlanok, míg a szavakat meg lehet ismételni, vissza lehet vonni, el lehet csépelni és helyre lehet igazítani, letagadhatjuk őket és megtagadhatjuk őket, megmásíthatjuk őket és elfelejthetjük őket.
Ha valakinek kötekedhetnékje van, a hallgatás ugyanolyan bosszantó a számára, mint a visszabeszélés.
A kedvesen szóló nyelv az emberi szív mágnese. Ez a lélek kenyere, ez ruházza fel a szavakat jelentéssel, ez a bölcsesség és megértés fényének forrása.
Amit az ember józan állapotban gondol, részegen kikotyogja.
A szavakat alaposan meg kell érteni. Egyiktek is, másiktok is gyakran mondja ezt: "végül". Szép, kerek szavacska. Pedig vége nincsen semminek!
Éppen a szavak különböztetik meg egymástól és ékesítik az embereket, akik úgy játszanak a szavak csilingelésével, akár arany és ezüst óraláncaikkal. Neki nincsenek ilyen szavai; neki nincs mibe öltöztetnie gondolatait, amelyek szétfolynak, és zavarosak, mint az őszi köd, csak terhére vannak és eltompítják.
A szavak társalgássá válnak, és akivel társalog, annak társává is válhat az ember.
Érdemes türelmesen végighallgatnunk egymást. Hiszen amit mi akarunk mondani, azt már úgyis tudjuk. Amit a másik ember mondana, azt viszont még nem.
Ha két ember már nem tud megbeszélni fontos dolgokat, akkor az írásbeliség sem segít.
Nem mindig szükségesek érzelmeink kifejezéséhez a szavak, belső indulataink álcázatlanul kitelepednek arcunkra, ha a lelkünket ostorozzák.
Szavak nélkül is megértheti két ember egymást. Egy pillantás vagy egy könnyed érintés elég, hogy közöljenek egymással valamit.
Beszédünk csak zaj. Közlendőink csók-némák: lényegük szótlan.
Rettegvén, társaim, a csendet, Mely szült és ránk szakad megint, Beszélünk, szüntelen beszélünk, Daráljuk monológjaink, De nincsen lélek, hogy megértsen, Sehol a földön és egen. Egy verset mondunk, olyan hangon, Mely magunknak is idegen.
"Néma gyereknek az anyja sem érti szavát." Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. Milyen keveset tudnak ezek közölni. Igent vagy nemet, feketét vagy fehéret, nevetést vagy sírást. És mindig hamisítanak, hazudnak. Mégis tudomásul kell vennie, hogy ezekre van hagyatva.
Facebook
Pinterest