Idézetek a beszédről
Tapasztalj, és csak annyit mondj, amennyi a te tapasztalatod, és akkor a szavaidnak tartalma, súlya lesz; akkor szavaidnak fénye lesz - illata. Akkor szavaid vonzzák az embereket; nemcsak vonzzák, de hatással lesznek rájuk. Akkor szavaid mély jelentést hordoznak magukban, és akik készek meghallani őket, átalakulnak általuk. Akkor azok a szavak lélegeznek, élnek; élő szív dobog bennük.
Van mindenféle szó. Szúró, sebző szavak, és simogató, gyógyító szavak is. (...) Hát ha a bajt szó okozta, akkor miért ne szerezhetne békét ugyancsak egy szó, egy másik? Csakhogy (...) nem találja azt a szót. Ha tudja is, hogy van ilyen, ugyan hol keresse? Még talán fűszál és bogár sincs annyi a világon, mint amennyi szó van. És ezek a szavak még színjátszóak is, mást jelentenek, aszerint, hogy ki mondja őket, kinek, mikor, miért. (...) Néha a saját kimondott szava köti gúzsba az embert. A szó uralkodik a gazdáján, ahelyett, hogy az ember uralkodna a szaván.
Magamfajta ember szívesen babrál a szavakkal, túlzással azt is mondja, hogy legszívesebben evvel babrál, s ugyanolyan hévvel mesél egy a hetvenes évek elején megismert asszonyról, mint az Erdélyi Szótörténeti Tárról, amin aztán mindkettő, a nő is, a tár is, megsértődik; de hát két szék közt a pad alatt lenni - lehetne akár ambíciónk is.
Szamárság bízni csak úgy a szavakban, olyan nincs, hogy rossz a mondat, de jó a szó, az elemek tiszták, a szabályok világosak, csak az egész piszkos és sötét.
A fizikai világban az emberek legnagyobb ereje a szavakban rejlik. A hangokkal teremtetek és pusztítotok, érzelmeket korbácsoltok fel és fojtotok el, zseniális gondolatokat szöktettek szárba vagy épp tiportok a sárba.
Nagy hiba a kapcsolatokban, hogy nem beszélgetnek az emberek. Nem beszélgetünk, nem merjük elmondani a dolgainkat, attól félünk, hogy akkor nem szeret a másik. Merthogy valójában nem mutatjuk meg magunkat. Egyfajta kép él rólunk a másikban, amit ő képzel rólunk, s annak a képnek öntudatlanul akarunk megfelelni. Ugyanúgy ő is próbál nekünk megfelelni. És nem tudjuk, hogy a másik mennyire emberi, nem ismerjük, mennyire esendő.
Vannak olyan dolgok, amik a napnál is világosabbak. Merni kell kimondani - bátorság kérdése. Mitől lesz jobb a keddnél a szerda, ha félünk megfogalmazni az érzéseinket, a gondolatainkat?!
Az ember sose lehet biztos abban, mit fognak csinálni a szavak, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek.
A szóbeszéd valóban olyan, mint a kilencfejű lernai hidra, melyet nem lehet elpusztítani, mert ha levágják az egyik fejét, kettő nő helyébe.
Ha... rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is nem ritkán olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. És ha kénytelen vagy is elhinni a hallott tényt, mert valóságán lehetetlen kételkedned, ne ítélj azonnal, ne kárhoztass kíméletlenül. A hír, még ha való is, csak magát a tényt mondja el, s hallgat azon előzményekről, melyeknek talán kényszerítő hatalma a tényt előidézte s melyek a tettet magát gyakran más alakban tüntetik elő.
Nincs semmi kegyetlenebb, mint a pletyka, és nincs semmi más, amivel ennyire nehezen lehetne szembeszállni. Ha az embert a háta mögött rágalmazzák, nincs mód arra, hogy vitassuk vagy cáfoljuk a mocskolódást, a sutyorgás meg csak egyre hangosabb, és nem lehet megállítani.
A szótlanság nem jelent vereséget egy támadással szemben, hanem a szuveneritás jele lehet.
A gonosz csipkelődések homokot szórnak a fogaskerekek közé. Ne folytassuk a homokszórást, hanem kérdezzük meg, hol került be a homok? Ez különösen azoknál az embereknél fontos, akik közel állnak a szívünkhöz. Az állandó piszkálódás azt mutatja, hogy valami baj van a kapcsolatban. Ezt a bajt pedig időben fel kell tárni.
A tisztázó megbeszélés nevében benne van, hogy miről szól: a letisztázásról. Még csak nem is a megoldás megtalálásáról vagy a béke megteremtéséről van szó, bár nagyon jó lenne, ha ez történne. A tisztázás célja, hogy kiterítsük a lapjainkat, és nyíltan beszéljünk arról, amit eddig besöpörtünk a szőnyeg alá.
A tisztázó megbeszélések lényege nem a szépen csengő szavakban rejlik. A sok beszéd csak ködösít. Röviden és egyértelműen beszéljen. Ehhez elég két-három mondat is. Ha ezeket a mondatokat a belső letisztázás után fogalmazza meg, akkor többet érnek, mint a cikornyás szóvirágok.
Facebook
Pinterest