Idézetek a beszédről
A lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, így irányítjuk egész testüket. A hajók, bármily nagyok és bármekkora viharban sodródnak, kis kormánylapáttal irányíthatók a kormányos akarata szerint. Ugyanígy a nyelv sem nagy, mégis sokat tesz. Nézd az apró tüzet, milyen sok anyagot felgyújt; és a nyelv tűz: kiszínezi a valótlanságot.
Ha valaki egy emberekkel megtelt épületben elkiáltja magát: "tűz van!", és a tömeg meglódul, halálra zúz tíz, száz embert. Ilyen nyilvánvaló kárt okoz a szó. A kár nem kisebb, amikor mi nem látjuk azokat az embereket, akik a szavunktól szenvednek.
Azt hiszem, hogy gondolatainkat, érzéseinket és benyomásainkat másokkal megosztani - egyike a legnagyobb gyönyöröknek ezen a világon.
Valahogy képtelen vagyok a saját gondolataimat és érzéseimet hűen közvetíteni. Minden jóindulatom ellenére mindig félreértenek. Írásban persze némileg jobb a helyzet, de ha arra gondolok, hogy a regényeimet is folyton félreértik, talán ez is csupán illúzió.
Azt hiszem, a szavaim és a gondolataim közül inkább a szavaimnak van igazuk. A gondolataim ugyanis kizárólag bennem léteznek. Csakis az enyémek. Ugyan mennyit érnek a gondolataim a társadalmi megítélés szerint? Értéktelenek. Mivel azonban én nem tudom társadalmi oldalról szemlélni a dolgokat, úgy érzem, mégis inkább a gondolataimnak van igazuk.
Egy beszélgetés során nemcsak a kérdésekre kapunk választ (...). Az emberek résen vannak, amikor a téma veszélyes lehet számukra, de abban a pillanatban, hogy mindennapi beszélgetésre váltunk, elengedik magukat, átadják magukat annak a megkönnyebbülésnek, hogy igazat mondhatnak, ami mindig sokkal könnyebb, mint a hazudozás. Így aztán elejtenek egy aprócska tényt, amiről nem is tudják, hogy mennyire megváltoztatja a dolgokat.
Ha nem értjük meg, miben különböznek a férfiak és a nők, nagyon könnyen vitába keveredhetünk, amelynek során nemcsak a párunkat bánthatjuk meg, de megsérülhetünk magunk is. A viták elkerülésének titka a másik tiszteletben tartása a párbeszédben. A különbségek és a nézeteltérések nem fájnak annyira. Valójában ugyanis nem a nemek közötti különbségek vagy a személyek közötti nézeteltérések teszik fájdalmassá a vitákat, hanem ezek kifejezésének a módja.
A szavak elkoptak, értelmüket vesztették, mert annyit használtuk őket hiábavalóan (...). Elszívtuk minden erejüket. Olyanok, mint az üres tojáshéj, melyet elhajít az ember.
Nincs hatalmasabb erő, mint a szó. Vagy értelmével győz meg és hódít, vagy pedig, ami még rettenetesebb, érthetetlenségével hálóz be és nyűgöz le. A szó elnémítja a fegyvereket is.
Ha az embernek nincs mondanivalója, ugyan mire való a szüntelen fecsegés?
Vissza kellene adni hitelét, becsét, szépségét a szónak, a szóra érdemes szavaknak, melyekkel szót válthatunk, és szót érthetünk egymással jó szóban szűkölködő korunkban.
Hallgatni csak a bölcs tud. Mert a bölcs számára beszélni szinte teher; a bölcs csak akkor beszél, ha beszélnie kell. A tanult ember pedig azért beszél, mert nem képes csendben maradni. Ez óriási különbség, bár lehet, hogy kívülről nem észrevehető, hisz mindketten beszélnek.
Minél meghittebb a viszonyunk valakivel, annál nehezebb tárgyilagosan meghallgatnunk az álláspontját anélkül, hogy védekezni, visszavágni próbálnánk. (...) Nem az fáj, amit ilyenkor mondunk, hanem az, ahogyan.
Nem baj, ha lassan gondolkodsz, de közléseid ne legyenek gyorsabbak gondolkodásodnál.
Ó, szavaim, ti halk sebkötések! Ha ügyetlenül tettem föl, mit ér A fehér pólya bús szívek felett? Művészet, tudás, szeretet, mit ér, Ha átizzik a kötésen a vér? -
Facebook
Pinterest