Idézetek a beszédről
Mindketten utálják a határozott "igent" és a megfellebbezhetetlen "nemet", a titokzatosság teljes hiányát, mely az angol szavakból árad. Szükségük van a sejtelmességre, a homályosságra és a félhazugságokra, amelyeket nem hisz el ugyan senki, de az álmok varázsával telítik a társalgást...
Időközben rájöttem, hogy vannak, akik nem tudják eldönteni, hogy komolyan beszélek-e vagy sem. Úgyhogy innentől kezdve szólni fogok, amikor viccelek.
A szavak legtöbbször teljesen haszontalanok, ha érzelmi ügyekről van szó.
Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad: Szó eszme nélkül mennybe sose hat.
Minő szerencse: gondolat homlok mögött. Jaj nekem, van szám!
- A szó a legjobb játék - mondja a Tata -, mindig kéznél van, vagyis észnél, mert néha még le se kell írni. A fejed szójátszótér. Jobb a Kindertojásnál, több játék is van benne, és el se használódik, ha beletörik a nyelved.
Tudom, a szám majd rátalál az eredendő némaságra, a hangra, mely fogantatása percében kristálytiszta már.
A fiatal hamar kimondja a soha, az örökké szavakat, az öreg, az ritkábban.
Egy embernek, aki nevet - nincs szüksége a beszédre. A nevetés: maga a szó, a beszéd.
Testünk a fájdalom és a kéj keresztjére ha nem is feszítve van, de ott üldögél, vagy inkább ott kuporog, igen, gátlásosan vacogva ott kuporog. A fájdalomról, ha már elmúlt, könnyen és szívesen beszélünk, abban az oktalan reményben, hogy nem jön többé. A kéjről, ha már elmúlt, hol szívesen, hol kevésbé szívesen, de mindig nehezen és nehézkesen, abban a félelemteli reményben, hogy majd újra jő, és soha el nem hagy bennünket.
Nem elég, hogy a mondatok jók legyenek; annak is jónak kell lennie, amit teszünk a mondatokkal.
Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben.
Van úgy, hogy az Úristen nem azért adott szájat az embernek, hogy beszéljen vele.
Nagyon fontos, hogy megtanuljátok kimondani, amit gondoltok. Ez a legnagyobb ajándék, amit magatoknak adhattok, és annak is, akit szerettek.
A gügyögés egyetemes nyelv. A szavak különböznek, de a jelentés és a hangzás ugyanaz.