Idézetek a beszédről
Azért beszélj, hogy gazdagabbá tégy másokat, és azért hallgass, hogy önmagadat tedd gazdagabbá.
Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét. De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő.
Ha semmiről beszélünk, semmi sem változik.
Az önhitt ritkán jön zavarba. Kinek nincsenek mély érzései, minden tárgyra hamar megtalálja az illő szót.
A tiszta ruhával önmagunkat becsüljük meg elsősorban - ugyanúgy a tiszta beszéddel is.
Néha úgy gondolom, hogy elpazaroljuk a szavakat és a pillanatokat, és nem fordítunk időt arra, hogy olyanokat kimondjunk, amik a szívünkben vannak akkor, amikor még esélyünk van rá.
Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom.
Ördögnek fonala a szó: abból fon kötelet, hogy elránthassa a keresztény lelket.
Hangozzék bár kegyetlenül, unottan. Egy szó elég. Nem értem félre majd. Ami eszedbe jut - pont az legyen. Mondd ki! De jól vigyázz. Végül még elhiszem.
- Igazán tetszem én teneked? Valahogy ki kellene szoktatni a magatartásából, hogy időnkint ilyen kérdésekkel állítson csapdát nekem. Mert az a helyzet, hogy mondanám én neki, mint három költő kórusban, hogy frankón nagyon tetszik nekem, és nem tudok elképzelni szebb lányt nála, mert nem vitatom ugyan, hogy lehetnek esetleg szebb lányok is, mint ő, de azok a szebbek mégse tudnának úgy tetszeni nekem, mint ahogy ő tetszik. De hogyan adja elő ezt az ember? Hogyan lehet ilyen szöveget úgy tolmácsolni, hogy közben ne testesítsem meg az idétlenség szobrát?
Sokkal jobb, ha nem nekem kell kimondani a rossz dolgokat.
A nagy dolgot ki ne mondd. Aki sokat beszél, az elfecsegi a hasznot. (...) Csak arra való a szó, hogy utat építsen a tettnek.
Elindul valahonnan egy beszélgetés, és kiköt egy tökéletesen idegen ponton, vagy tán ki se köt: egyszerűen szétporlik a sok szöveg vagy sok unalom vagy sok érdektelenség vagy még több szórakozni vágyás oldó vegyületében.
Van, aminek a minimuma is fölösleg (gyűlölet) Van, aminek a maximuma sem fölösleg (szeretet) van, aminek csak a többlete fölösleges (pénz) van, amikor a szó mennyisége fölösleges van, amikor a szót a minősége teszi fölöslegessé s van, amikor már maga a szó válik fölöslegessé...
Vannak esetek, amikor hallgatni valóban arany, de bizony vannak esetek, amikor viszont hallgatni bűn.
Facebook
Pinterest