Idézetek a beszédről
A világ öt elemből áll (...): Föld, levegő, tűz, víz és süket duma.
A részleteket és az érzéseket tisztázni kell. Nem feltételezhetjük, hogy bárki is képes olvasni a gondolatainkban.
Minden gondolatot nem kell kimondanod, az őszinteségnek is van határa. Nem kell föltétlenül hazudozni, lehet éppen hallgatni.
Győzd le a kísértést, hogy kiöntsd a lelkedet bárkinek is, mert utána neked is végig kell hallgatnod őt, és hidd el: te jársz rosszabbul. Hol van az ő baja érdekességben és fontosságban a tiédtől?!
Ha kellő határozottsággal és megfelelő gyakorisággal ismételgeted, bármit el tudsz hitetni előbb önmagaddal, aztán az emberekkel. A sorrend néha felcserélhető.
A legőrjítőbb az, amikor nincsenek szavak, amik kimondanák a valóságot.
Amit beszélünk, azt elhordják a szelek, ami írva van, az megmaradhat örök időkre.
Nem az a fontos, mit mondasz, hanem az, kedvesem, hogy ők mit hallanak meg.
Én azt szeretem, ha mindenki beszélhet - csak ne egyszerre...!
Sose beszéljünk egymás nevében.
Süket embernek se mondd, mit nem mondanál annak, aki hall.
Csak akkor hallgass, ha van miről. Csak akkor beszélj, ha mást meghallgattál.
Ha két ember egy kicsiny szobában két malomra őröl, és egyikük sem tudja, hogy mire akar a másik kilyukadni, rendszerint sötét értelemzavar keletkezik.
A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is föltárják lényünket, maradéktalan.
Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.