Dáné Tibor

Az istenek végzése, hogy a kezünkkel ne érjük el mindazt, amit a szemünkkel látunk, s a szívünkkel megkívánunk.

Boldog vagyok, ha azt, amit nálam bölcsebbektől, meg a magam erejéből nyertem, átadhatom másoknak. Jussanak ők tovább annál, ahol én vagyok.

Nem elég fegyverért kiáltani, tudni kell elébb, hogy ki az ellenség, és hogy kinek a kezébe lehet adni a fegyvereket, mert a szablyának két éle van.

Ha valakinek szálka megyen a körme alá, bizony nem vágja le azért az ujját, hanem kipiszkálja a szálkát, hogy megmenthesse magát a nagyobb bajtól.

Add a te szívedet a tudománynak és úgy szeresd azt, mint tulajdon édesanyádat; mivel nincs drágább dolog a tudásnál.

Okos ember nem veti meg a tapasztaltak tanácsát.

Ugyan mit tudhatnak a csillagok emberi szívünk indulatairól? Mit tudhat az örök mozdulatlanság, az örök hidegség, a végtelen távoli ragyogás a soha meg nem nyugvásról, a melegségről és a közelség utáni vágyról, amiért az emberi szív dobog? Hamarabb ismerjük meg mi az ő titkaikat, mintsem ők a mi szívünkét! Mert nincs nagyobb titok az emberi szív titkánál.

Nem tudom miként van, de érzem, hogy nincs nagyobb titok az emberi szívnél. Az enyémben két lélek lakozik. Bármi történjék, az egyik mindig azt mondja, hogy: "ne! ne!", a másik pedig azt, hogy "igen! igen!"!

Mit érne az élet, ha nem mernénk nagyot álmodni, s ha kell, meghalni álmainkért!

Amit az ifjú évek alatt vetettetek, azt fogjátok aratni, amikor megvénültök.

Ne feledkezzetek meg róla, hogy a sólyomszárnyú ifjúság hamar elrepül, és észre sem vesszük, már nyakunkra ül az ólomlábú vénség.

A férfiember nem ábrándozik, hanem követi szíve parancsát mindhalálig.